2012

Az év utolsó napja alkalmából úgy döntöttem, végzek egy kis összegzést az évről. Ebből a szempontból csonka év volt, mindössze 5 hónapig tartott, hiszen a blogot csak idén augusztusban indítottam.

Számok és érdekességek az elmúlt öt hónap olvasásaival kapcsolatban:

- összesen 32 könyvet olvastam el, és ha jól emlékszem, volt még három, amit végül nem fejeztem be, mert sajnos nem nyerték el a tetszésemet

- be nem fejezett könyvek: A citromtorta különös szomorúsága, Vérszívó démonok, Emma szerelme

- összes olvasott oldalak száma: 10.132

- naponta átlagosan 66 oldalt olvastam

- a legtermékenyebb hónap a december volt, 2541 elolvasott oldallal (9 végigolvasott és egy félbehagyott könyv)

- a legrosszabb hónap október volt, mindössze 1334 oldallal (4 könyv)

- az olvasott könyvek átlagos oldalszáma 304 volt (csak a végigolvasott könyveket számítva)

- a leghosszabb könyv: Jodi Picoult - Házirend (596 oldal)

- a legrövidebb könyv: J.R.R. Tolkien - A woottoni kovácsmester (59 oldal)

- férfi íróktól 8, írónőktől 27 könyvet olvastam

- a blogomon a leglátogatottabb könyv Beatrix Potter élete volt

A woottoni kovácsmester

J.R.R. Tolkien:
A woottoni kovácsmester

Középiskolás koromban ismerkedtem meg Tolkien világával és legismertebb művével, A Gyűrűk Ura trilógiával. A trilógia körbejárt az osztályban, és amikor hozzám került, alig két hét alatt elolvastam a majd' 1800 oldalas művet. Teljesen lenyűgözött és magával ragadott a világ, nagyon imádtam a könyvet!

Azóta csak a trilógiából készült filmekkel találkoztam, nem olvastam Tolkien könyvei közül semmi mást azóta. Most azonban csere útján szert tettem A woottoni kovácsmester című könyvre, és kíváncsian vártam, hogy elolvashassam.

Az ötödik gyerek

Doris Lessing:
Az ötödik gyerek

Harriet és David kapcsolata a kezdetektől fogva gyors és magától értetődő volt. Nagy házra és sok-sok gyerekre vágytak, és ebben tökéletesen egyetértettek. Hamarosan meg is vásárolták álmaik sokszobás házát London környékén, és gyors egymásutánban meg is született az első négy gyermekük.

A Lovatt család háza a béke és a jókedv otthona volt. Imádták, hogy sokan vannak, és még jobban, ha vendégeket is hívhattak. Így alakult, hogy a szélesebb családi kör minden nagyobb ünnepen Lovattéknál gyűlt össze, ahol sokszor 2-3 hetet is eltöltöttek. Harriet szerette a sürgés-forgást, háziasszonyi teendőit, a családi együttléteket.

Egy kutya négy élete

W. Bruce Cameron:
Egy kutya négy élete

Először átsiklottam a könyv fölött, amikor megláttam a bolt polcán... szeretem az állatokat, de az állatos könyvekért nem vagyok nagyon oda, az esetek nagy többségében gyerekeknek valók, felnőttként már nem annyira élvezhetőek. Végül mégis elolvastam a fülszöveget, és ez, valamint a "Felnőtteknek ajánljuk!" felirat felkeltette az érdeklődésemet, hiszen nem találkoztam még felnőtteknek szóló állatos történettel. Talán ez tényleg valami más, mint az eddigiek? Végül úgy döntöttem, hazahozom a könyvet, és már az első 30-40 oldal után tudtam, hogy nem bánom meg.

Egy gyerek

Torey Hayden:
Egy gyerek

Torey Hayden gyermekpszichológus egy amerikai kisváros általános iskolájának fejlesztő osztályában tanít. Torey osztályát az iskolában "szemétlerakó" névvel illették, ide kerültek ugyanis azok a gyerekek, akik speciális problémáik miatt egyetlen másik osztályba sem kerülhettek be. Torey természetesen nem maradt egyedül a nehéz feladattal, két segítője is akadt: napi egy-két órában egy kétbalkezes gimnazista lány, valamint egy angolul kevéssé beszélő, mexikói bevándorló, aki még sosem dolgozott gyerekekkel. Szedett-vedett csapatánál már csak nyolcfős diákcsoportja volt ziláltabb:

"Hárman közülük egyáltalán nem voltak szobatiszták, két másik alkalmanként becsinált, ketten nem tudtak beszélni, egy nem akart, kettő viszont nem volt hajlandó befogni a száját. És egy nem látott."

Beatrix Potter élete

Richard Maltby Jr.:
Beatrix Potter élete

Megmondom őszintén, néhány hónappal ezelőttig fogalmam sem volt róla, hogy ki is az a Beatrix Potter. A rukkolát böngészve találtam rá néhány hihetetlenül aranyos mesekönyvre, és később az írónőről szóló életrajzi könyvre is. Ráadásul mióta a könyv értékeléseit olvastam, tűkön ülve vártam, hogy egyszer az enyém legyen.

Nemrég egy karácsonyi könyvcserebere során ezt a könyvet kaptam ajándékba, és alig vártam, hogy elkezdhessem. Tegnap késő este láttam neki, és meg sem álltam, amíg hajnalban be nem fejeztem. Először féltem, hogy az életrajzi könyv túlságosan száraz, tényszerű lesz, de pozitívan csalódtam. Ilyen csodálatos, varázslatos, megható és szomorú történettel még nem nagyon volt dolgom.

Seherezádé lánya

Ayşe:
Seherezádé lánya

Ayşe egy kurd származású, jezid vallású család tagjaként éli napjait. Bár a család nagyjából két évtizede Németországba vándorolt, kultúrájukhoz és szokásaikhoz továbbra is mereven ragaszkodnak. A jezidek rendkívül összetartóak, egymás között házasodnak, legfontosabb számukra a család becsülete, és ezt megvédik, bármi áron...

Ayşét egészen fiatal korában elígérik saját unokatestvéréhez, Hasszánhoz. Ayşe megpróbál alkalmazkodni a körülményekhez, igyekszik beletörődni sorsába, azonban vesztére beleszeret egy német férfiba, és hónapokon át tartó titkos és veszélyes találkozgatások után úgy dönt, megszökik otthonról, hogy Berlintől távol, Münchenben élhessen szerelmével, Oliverrel.

Smaragdzöld

Kerstin Gier:
Smaragdzöld
(Időtlen szerelem 3.)

Bár az Időtlen szerelem trilógia első része Rubinvörös címmel már 2010-ben megjelent, én csak idén szeptemberben ismerkedtem meg vele, de így legalább nem kellett túl sokat várnom, ugyanis a trilógia befejező része, Smaragdzöld címmel novemberben jelent meg.

A három rész időben mindössze pár napot fed le (természetesen az időutazást nem számítva), de ez a pár nap is éppen elég izgalmat tartogat ahhoz, hogy egy fiatalos, üde, izgalmas és emlékezetes történet kerekedjen belőle. A második rész, azaz a Zafírkék ott fejeződött be, hogy Gideon bevallja Gwendolynnak, hogy idáig csak megjátszotta a szerelmet, így a harmadik rész a kétségek között őrlődő és első nagy szerelmi bánatát átélő Gwendolynnal indul. Gwen lázasan dolgozik, hogy módot találjon arra, hogy az Őrzők Páholyától függetlenül, önállóan látogathasson a múltba, ahol nagyapjával találkozhat. Szeretne mielőbb fényt deríteni arra, miért nem akarta Lucy és Paul bezárni a kört, és miért döntöttek úgy, hogy életüket az 1990-es évek helyett 1919-ben folytatják tovább.

Mia karácsonya

Meg Cabot:
Mia karácsonya
(A neveletlen hercegnő naplója  6 és 1/2.)

Ennél a könyvnél megállt a tudományom, fogalmam sincs, mit írhatnék róla. Csak azért kaparintottam meg, mert karácsonyi könyv, illetve azért, mert a filmet 26 éves vén fejemmel is imádom, a könyvből viszont még egy részt sem olvastam... hát, most határozottan állíthatom, hogy nem is fogok.

Tinilányoknak íródott 78 oldalas kis semmiség, és bár nem tudom, a sorozat többi része milyen terjedelmű, nem igazán értem, miért kellett erre egy külön kötetet szánni. Nem tudom, a 10-14 éves lányok milyen véleménnyel vannak a könyvről, de számomra ez a röpke történet is kínszenvedés volt, és van egy olyan érzésem, hogy nemcsak azért, mert rég kinőttem már belőle.

A nővérem húga

Jodi Picoult:
A nővérem húga

Ez a második Jodi Picoult-könyv, amit elolvastam. A belőle készült filmet már láttam korábban, de csak nagyon felületesen, az alaptörténetet sem nagyon tudtam volna elmondani, a végét pedig azt hiszem, egyáltalán nem is láttam, szóval részemről nem volt valami maradandó alkotás. A könyvről viszont nagyon jó véleményeket írtak a molyon, és az értékelése is nagyon jó, ezért a Házirend után úgy gondoltam, ezzel a könyvvel folytatom a sort.

Röviden a történetről: Kate alig két éves volt, amikor egy orvosi vizsgálat során kiderült, hogy leukémiás. Sem idősebb testvére, Jesse, sem pedig szülei nem bizonyultak megfelelő donornak, ezért sok tépelődés után szülei úgy döntöttek, hogy ahelyett, hogy egy idegen donorra várnának, az orvostudományt segítségül hívva életet adnak egy harmadik gyermeknek, aki genetikailag tökéletes donor lesz Kate számára. Bár Anna csöppet sem hétköznapi okból született, természetesen ugyanúgy szerették, mint két nagyobbik gyermeküket.

Cica a hóban

Holly Webb:
Cica a hóban

A Házirend olvasása után egyértelmű volt, hogy Jodi Picoult egy másik könyvével folytatom a sort, azonban a könyv kicsit nehezen emészthetőnek bizonyult, így gondoltam, rápihenek egy kicsit, valami rövid történettel. Hogy a karácsonyi könyveket se hanyagoljam el, végül a Cica a hóban című rövid, gyerekeknek szóló könyv mellett döntöttem.

A történet egy kiscicáról szól, aki öt testvér közül a legkisebb és leggyengébb apróságként jött a világra, még az is kétséges volt, hogy megmarad-e. Testvérei hamar gazdára leltek, Pamacs azonban sokáig gazdi nélkül maradt. Egy napon egy anyuka szerette volna megajándékozni vele a kisfiát, aki azonban nem lelkesedett az ötletért, és Pamacs nagyon megijedt tőle. Hogy ne kelljen a fiúhoz kerülnie, úgy döntött, elszökik a tanyáról.

Házirend

Jodi Picoult:
Házirend

A tizennyolc éves Jacob más, mint a korosztálya többi tagja. Amíg ők barátkoznak, Jacob kirekesztődik. Amíg ők hamburgert és sült krumplit esznek, Jacobnak az étel színe számít, keddenként csak piros, csütörtökönként csak barna színű ételeket hajlandó megenni. Míg ők péntek este moziba mennek, Jacob a szobájában ül, és rádióvevőjével a rendőrség frekvenciáját figyeli...

Jacob Asperger-szindrómás, autista. Életét szigorú szabályokban, őrjítő precizitással kialakított rendszerekben éli, és ha bármi megzavarja a napirendjét, Jacob rohamot kap. Egyetlen hobbija a kriminalisztika; bűnügyi sorozatot néz, bűntények helyszíneit rekonstruálja, és ha sikerül elcsípnie egy-egy rendőrségi riasztást, még a bűnügyi helyszínekre is ellátogat, édesanyja és a rendőrök legnagyobb megdöbbenésére.

Nyomok a hóban

Patricia M. St. John:
Nyomok a hóban

Elsősorban gyerekeknek szóló, de felnőttek számára is élvezetes és tanulságos történetre bukkantam. A könyv első oldalain az egyik főszereplőt, Anikót egyszerre éri nagy boldogság és mérhetetlen szomorúság, amikor karácsony estéjén megszületik kisöccse, édesanyja azonban belehal a szülésbe. Az alig hétéves Anikóra rengeteg teher szakadt, a kezdettől fogva gyakorlatilag ő nevelte a kis Danit, besegített a háztartásban, és közben tanulnia is kellett. A nagymama odaköltözött, hogy segíthessen, de idős és fáradékony volt már, ezért leginkább csak a főzésben tudott segíteni.

Karácsony jéggel

David Sedaris:
Karácsony jéggel

David Sedaris könyve hat karácsonyi novellát tartalmaz, de nem a klasszikus karácsonyi hangulatot próbálja átadni, hanem hat vicces, groteszk, kifordított történetet kapunk tőle, melyeknek egyetlen közös pontja, hogy karácsonykor játszódnak.

Sedaris sok helyen saját életéből merít, az első történetet például az ihlette, hogy 33 évesen ugyanis hosszú ideig tartó sikertelen munkakeresés után egy hirtelen ötlettől vezérelve jelentkezett a Macy's áruházba krampusznak a Mikulás mellé. Mondanom sem kell, igen abszurd a díszekkel, cukorkákkal, fenyőkkel teli karácsonyi csodaországot egy olyan ember szemszögéből figyelni, aki rémálmaiban sem gondolta volna, hogy egyszer krampusznak öltözve kell egy pláza kellős közepén parádéznia. Ez a sztori lett a kedvencem a könyvből, szerencsére ez egyben a leghosszabb is.

A másik öt történet számomra inkább meghökkentő volt, mint vicces, de egyszeri olvasást mindenképpen megér a könyv. Nagyjából két óra alatt elolvasható, tökéletes választás egy unalmas téli estére, de előre szólok: ha meghitt karácsonyi hangulatba szeretnénk kerülni, felejtsétek el ezt a könyvet!

Oldalszám: 125

Angyalhaj

Debbie Macomber:
Angyalhaj

Katherine imádja a karácsonyt, ráadásul rendkívül tehetséges a karácsonyi levelek írásában. Nem csoda, hogy idén már nemcsak a sajátját, de felkérésre barátai, ismerősei leveleit is ő írja meg, a suta karácsonyi üdvözletek helyett ugyanis mindenki valami profi üzenetet szeretne szétküldeni barátainak.

Katherine húga, Zelda kétgyermekes anyuka, aki hétéves ikerlányait, Zara-t és Zoe-t újabban a híres gyermekpszichológus, dr. Jeffries szakkönyvei alapján próbálja nevelni. A lányok a "szabad gyermek" mozgalomnak megfelelően minden korlát nélkül élik napjaikat, környezetükben lévő felnőttek, így Katherine tűréshatárát is feszegetve.

A megsebzett

Sophie Andrews:
A megsebzett

Miután pénteken aláírtam az elbocsátásomról szóló papírokat a munkahelyemen, üveges tekintettel sétálgattam a városban, majd este hazajöttem, úgy döntöttem, olvasni fogok. Valamivel el kellett terelnem a gondolataimat, és erre sem a TV, sem más nem jó... nem sokat gondolkoztam azon, melyik könyvet kezdjem el, levettem a polcomról egyet, és belekezdtem. Azt hiszem, tudat alatt valami olyat kerestem, ami szomorú, amiből kiderül, hogy másnak sokkal-sokkal rosszabb, mint most nekem...

A könyv, amit választottam, még a hangulatomhoz képest is nagyon nehezen emészthető, és iszonyúan borzalmas volt! A könyv Sophie Andrews (álnév) története, akit örökbe fogadtak. Nevelőszülei tízévnyi sikertelen próbálkozás után döntöttek úgy, hogy magukhoz vesznek egy kislányt. Anyjával semleges volt a kapcsolata, apját viszont nagyon szerette. Mindent megadtak neki, soha semmiben sem szenvedett hiányt, mondhatnánk azt is, hogy tökéletes gyerekkora volt.

Tíz dolog, amit szeretek magában

Julia Quinn:
Tíz dolog, amit szeretek magában
(Bevelstoke 3.)

Tíz dolgot tudnék mondani, amiért imádtam ezt a könyvet, és egyet sem, amiért utáltam volna. Mondhatnám, hogy szerintem ez volt a leggyengébb része a trilógiának, de ez olyan volna, mintha három színjeles tanuló 97, 98 és 99%-os dolgozatát hasonlítanám össze, szóval a leggyengébb is magasan ver mindent, amit mostanában olvastam. :)

Kicsit nehéz trilógiaként kezelni a történetet, mert mindhárom részben mások voltak a főszereplők, olyanok, akik az előző részben csak mellékszereplők voltak, a korábbi részek szereplői pedig háttérbe szorulnak. Az első rész Mirandája például ebben a részben már említve sem volt, de a második részben főszereplő Olivia is csak mellékszereplőként volt jelen. Ebben az a jó, hogy a részek külön is megállják a helyüket, bár egy-két vicces jelenet csak akkor igazán ütős, ha olvastuk az előző részeket.

Ami Londonban történt

Julia Quinn:
Ami Londonban történt
(Bevelstoke 2.)

A Bevelstoke trilógia első része után azonnal tudnom kellett, hogyan folytatódik a történet, így most a második részről írhatok. Számomra meglehetősen furcsa volt, hogy egy trilógia második részében még említést is alig tesznek az első rész főszereplőiről.

Újdonsült főszereplőnk most Olivia, az őrgróf lánya, az első részben már megismert Miranda legjobb barátnője. Mirandáról ebben a részben csak említés szintjén annyit tudunk meg, hogy már második gyermekével várandós, és Oliviával néha levelet váltanak. Kicsit furcsa volt ez a megoldás, de logikus, hiszen az első rész végül is tökéletesen lezárult, és lehetett volna ugyan folytatni Miranda családos életéről írva is, de akkor mikor lett volna szerencsénk olyan izgalmas dolgokhoz, mint hadi titkok, kémkedés, orosz herceg, titkos megbízások? Márpedig ebben a kötetben ezekről a témákról bőven szó esik.

Új kedvenc íróm van, mondtam már?

Ma megvettem a Bevelstoke trilógia második és harmadik részét, úgyhogy most minden más könyv várhat a polcomon! :)

Miss Miranda Cheever titkos naplója

Julia Quinn:
Miss Miranda Cheever
titkos naplója
(Bevelstoke 1.)

Két dologra jöttem rá a könyv kapcsán:

1.) ha egy könyv sokáig várakozik a polcomon, és közben legalább kétszer-háromszor átéli a "leveszem, megnézem, most még sincs hangulatom ehhez" fázisokat, majd végre valahára mégis sorra kerül, na, az a könyv aztán tutira letaglóz, és aktuális kedvenccé lép elő! :)

2.) kifejezetten káros a pénztárcámra nézve, ha sorozatok első részeit happolom a Rukkolán, mert ilyenkor mindig az van, hogy jól beléjük szeretek, nem bírom kivárni, hogy a további részeknél is rám kerüljön a sor, és végül annak ellenére vásárolok, hogy itthon 40-50 olvasásra váró könyv figyel a polcon. :)

És akkor magáról a könyvről is...

Fogadj rám

Jennifer Crusie:
Fogadj rám

"Amit az eszünkkel tudunk, nem segít, amikor a szívünkkel érzünk valamit."

Az elején nagyon megszenvedtem ezzel a könyvvel. Szokatlanul sok ember és sok név bukkant fel rögtön a könyv elején, ráadásul hol néven, hol becenéven szólítva, így megmondom őszintén, kb. a 30. oldalig azt sem tudtam, ki kicsoda és kivel van. Elég lassan indult be a cselekmény is, nekem kicsit vontatott volt az eleje. Végül valahol a könyv negyede, a 80. oldal környékén tört meg a jég, onnantól kezdve már élveztem az olvasását, sőt, csak úgy faltam az oldalakat.

Egy rossz anya vallomásai

Stephanie Calman:
Egy rossz anya
vallomásai

Stephanie Calman sosem volt anya-típus, 30 éves kora előtt el sem tudta volna képzelni, hogy valaha is gyerekei legyenek. Egy nőgyógyászati látogatás alkalmával kiderül, hogy a gyermekvállalást egészségügyi tényezők is akadályozhatják nála, ami miatt a legtöbb nő mély letargiába esne, Stephanie azonban hálás volt, hogy most már legalább hivatkozni is tud valamire, ha az anyaság kérdéskörével zaklatják.

Ahogy azonban egyre jobban megismerjük a könyv íróját és egyben főszereplőjét, kezd nyilvánvalóvá válni, hogy Stephanie a lelke mélyén nem az anyaságtól, hanem annak velejáró gondjaitól, és főleg attól fél, hogy kudarcot vall.

Mik vagytok ti, Istenek? Orvosi műhibák 2.

Dr. Kende Péter:
Mik vagytok ti, Istenek?
Orvosi műhibák 2.

Kicsit eltűntem. Két könyvet olvastam párhuzamosan, és csak most fejeztem be az egyiket.

Dr. Kende Péter könyvének első részét valamikor 7-8 évvel ezelőtt olvastam, és már akkor is hüledezve olvastam a történeteket. A könyv létező magyar orvosok megtörtént ügyeit dolgozza fel. Olvasás közben sokszor éreztem úgy, hogy hihetetlen az egész, hihetetlen, hogy szótlanul nézik, ahogyan egyes orvosok gyakorlatilag mészárszéket üzemeltetnek, és sokszor éreztem úgy, hogy egyszerűen nem lehet, hogy minden ilyen fekete vagy fehér (illetve ez esetben inkább csak fekete). De ha csak a tizede igaz a leírtaknak, már az is jócskán túlmegy minden ésszerű határon!

Rukkolj és nyerj! - nyertes + vigaszdíj!

Sziasztok!

Már itt is vagyok a Rukkolj és nyerj! játék nyertesével! A kommentekbe írt könyveket névvel együtt excel táblázatban vezettem a nap folyamán. Összesen 118 könyvet írtatok a bejegyzéshez, álmodni sem mertem volna, hogy ennyi lesz! :)

Nyűglődés

Nem  tudom, mi van velem, mostanában alig bírom eldönteni, hogy mit olvassak, aztán amikor hosszas tipródás után nekilátok valamelyik könyvnek, akkor sem mindig élvezem. Az utóbbi két hónapban annyi könyvet hagytam félbe, amennyit korábban összesen... ezekről már nem is írok bejegyzést, mi értelme lenne? Most éppen Christopher Moore: Vérszívó démonok című könyve fogott ki rajtam. Az tény, hogy nem rajongok a vámpíros történetekért, de ez elvileg egy humoros hangvételű könyv, nem tipikus vámpírsztori. 150 oldal után mégis abbahagytam.

Zafírkék

Kerstin Gier:
Zafírkék
(Időtlen szerelem 2.)

Kerstin Gier segítségével újabb csodás kirándulást tettem a bálok, soirée-k, lovaskocsik, rizsporos parókák, abroncsos báli ruhák, párbajok, titkos földalatti alagutak, százéves rejtélyek és különleges kalandok világába.

Az Időtlen szerelem trilógia első része, a Rubinvörös után azonnal megvettem a második részt is, és ahogy sejtettem, ebben sem csalódtam. A Zafírkék még több izgalmat és fordulatot kínál, mint az első rész, és már tűkön ülök a végkifejlet miatt, de sajnos az utolsó rész - Smaragdzöld címmel - előreláthatólag csak novemberben jelenik meg.

A citromtorta különös szomorúsága

Aimee Bender:
A citromtorta különös
szomorúsága

Hú, nem is tudom, hogy ez most mi volt... egy teljes hétig tartott elolvasni a könyvet, és eléggé kettős érzéseim vannak vele kapcsolatban. A főszereplővel kapcsolatos események érdekesek voltak, de a bátyjáról szóló vonalat nem igazán értettem. Pedig kb. a könyv utolsó harmada már inkább róla szólt, így nekem elég keszekuszának tűnt ez a könyv. Annyira jó az alapötlet, hogy nem igazán értettem, miért kellett bele ez a vonal... ha csak az alapsztori bontakozik ki szép lassan, akkor akár csillagos ötös is lehetne a könyv, így viszont inkább csak közepesre értékelném, ha osztályoznom kellene. Az olvasást a párbeszédek szerkesztése is megnehezítette; a kötőjelek teljes hiánya számomra nagyon zavaró volt, néhol alig bírtam követni, hogy melyik sort ki mondja éppen.

Rukkolj és nyerj!

Egy hirtelen ötlettől vezérelve elindítottam egy kis kampányt a Rukkola facebook-oldalán, és már annyian csatlakoztatok, hogy úgy döntöttem, meghálálom, egyben ösztönzöm egy kicsit a rukkolásokat! :)

A bőség zavara

Már nálam van a Zafírkék, a maga kékkel nyomott betűivel, és úgy, de úgy szeretném már olvasni! De tegnap este elkezdtem A citromtorta különös szomorúságát is, és még csak a 100. oldalnál járok, úgyhogy most nem olvashatom a Zafírkéket... Ráadásul pont ma este kell elmennem itthonról, így még haladni sem fogok vele! Irigylésre méltó problémáim vannak, tudom. :)

Rubinvörös

Kerstin Gier:
Rubinvörös
(Időtlen szerelem 1.)

Hetekig nézegettem ezt a könyvet, mielőtt belekezdtem volna. Kíváncsi voltam rá a sok-sok jó értékelés miatt, az időutazásos témát viszont mind filmben, mind könyvben kerülni szoktam, valahogy nem az én stílusom. Tegnap este mégis elkezdtem. Csak úgy repült az idő! Hajnalig olvastam, csak akkor hagytam abba,  amikor a betűk, amiket egyébként a szokásos fekete helyett bordó festékkel nyomtak, már összefolytak a szemem előtt.

Ma délután már be is fejeztem a könyvet, és meg kell mondanom, ilyen szívmelengető történettel nem tudom, mikor találkoztam utoljára. Miért nem 600 oldalas, miért? :) Szerencsére egy trilógia első részéről van szó, már meg is rendeltem a másodikat, a harmadik rész sajnos még nem jelent meg.

3096 nap

Natasche Kampusch:
3096 nap

Szorongással vegyes kíváncsisággal vettem kezembe a kötetet, melyben Natascha Kampusch saját maga számol be fogságban töltött fiatalkoráról. A lányt 1998. március 2-án, alig 10 éves korában rabolta el egy Wolfgang Priklopil nevű férfi, majd nyolc és fél éven át fogva tartotta saját házának pincéjében, egy alig 5 négyzetméteres, dohos, penészes, ablaktalan helyiségben.

Mielőtt belekezdtem volna a könyvbe, nem tudtam, mit várhatok tőle: egy száraz, tényszerű olvasmányt, vagy esetleg egy érzelmekben tobzódó, csapongó írást? Alighogy olvasni kezdtem, meglepődtem a könyv stílusán: a könyv részletesen dokumentált, mégis olvasmányos, érzelmekkel teli, mégis tárgyilagos. Nemcsak a borzasztó témája, de a beszámoló stílusa miatt is úgy visz előre a könyv, hogy észre sem vesszük, hogy már órák óta olvasunk. Annyi apróságot és olyan gondolatokat, érzéseket tartalmaz, amelyekről el sem tudnánk képzelni, hogy egyáltalán szavakba önthetőek.

Tizenhárom okom volt...

Jay Asher:
Tizenhárom okom volt...

26 évesen már nem feltétlenül tartozom Jay Asher könyvének célcsoportjába, engem mégis megfogott ez a regény, alig pár óra alatt elolvastam, nem tudtam letenni.

Clay Jensent egy napon, az iskola után egy feladó nélküli csomag várja otthon, benne hét kazettával. Alighogy elindítja az elsőt, Clay-jel megfordul a világ, a kazettán ugyanis osztálytársa, Hannah Baker hangja szólal meg. Hannah egy kedves, csinos, teljesen átlagos tinilány... csak éppen két héttel ezelőtt öngyilkos lett. A kazettákat egy nappal az öngyilkossága előtt készítette, majd adta postára az első embernek, akit a kazettákon megemlített. A kazettáknak ugyanis küldetésük van: a hét kazetta összesen 13 személyről szól, olyan emberekről, akik viselkedésükkel, tetteikkel Hannah-t a végzetébe sodorták.

Adrian Mole minden kínszenvedései

Sue Townsend:
Adrian Mole minden
kínszenvedései

Az Adrien Mole minden kínszenvedései valójában két regény egy könyvben, amelyek külön-külön is megjelentek A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója, valamint Adrian Mole újabb kínszenvedései címmel.

A két kötetben összesen 2,5 éven át követhetjük nyomon a kamasz Adrian mindennapjait. Gyerekkoromban már volt szerencsém olvasni, de egy héttel ezelőtt, amikor a szüleimnél jártam, megláttam a polcon, belelapoztam, és úgy döntöttem, újraolvasom. A két regényből az első helyenként olyan szinten sírva röhögős, hogy a férjem többször is rákérdezett, hogy mit olvastam, ami miatt vinnyogva fetrengek a könyvre borulva. :)

Eliza Rose

Mary Hooper:
Eliza Rose

Mary Hooper regénye az 1670-es évek Londonjában játszódik. A főszereplő Eliza Rose kitalált személy, a történetet azonban valós személyek, helyek és események ihlették.

Eliza egy szegény vidéki családban nőtt fel testvéreivel. Anyja korai halála után apja újraházasodott, Eliza és mostohaanyja azonban nem szívlelték egymást, ezért amikor Eliza apja Londonban vállalt munkát, mostohaanyja az első adandó alkalommal elkergette a fiatal lányt a családi háztól.

Eliza kétségbeesésében apja keresésére indult, nem is sejtve, hogy amint átlépi London határát, élete gyökeresen megváltozik.

Semmi

Janne Teller:
Semmi

Janne Teller dán írónő regénye kemény, hátborzongató, felkavaró, kíméletlen, szürreális. Ilyen jelzők alapján senki sem gondolná, hogy egy ifjúsági regényről van szó, pedig mégis... egy olyan regényről, amit előbb betiltottak, később viszont kötelező olvasmánnyá tettek.

A könyv egy nyolcadikos osztály tanévéről szól, ami azzal indul, hogy egyik osztálytársuk rájön, hogy az életben semminek sincs értelme, majd angolosan távozik a tanteremből, ahová nem is tér vissza többé. Felkuporodik a házuk előtti szilvafára, és saját szavaival élve "a semmittevést gyakorolja". A ház előtt nap mint nap elhaladó osztálytársaira rendkívül frusztrálóan hatnak Pierre Anthon szavai, és amikor már-már maguk is kezdik elhinni, hogy semminek sincs értelme, elhatározzák, hogy bebizonyítják Pierre-nek, hogy az állítása nem igaz.

Szellemlány

Torey Hayden:
Szellemlány

Jadie, az igaz történeten alapuló könyv főszereplője, egy 8 éves, szelektív néma kislány. Beszélni csak otthon, a családja körében szokott, házon kívül még sohasem szólalt meg, nem nevetett, nem sírt. Összegörnyedt testtartására sincs ésszerű magyarázat, hiszen gerincferdülésnek vagy egyéb fizikai torzulásnak semmi nyoma.

Miután a kisegítő osztály, amelybe Jadie is járt, tanár nélkül marad, Torey Hayden gyermekpszichológus, a szelektív némaság szakértője megpályázza és el is nyeri az állást. Hamarosan eléri, hogy Jadie hajlandó legyen megszólalni, azonban azt, amit hall, azt elhinni, feldolgozni és megoldani is nehéz.

Szép álmokat, Billy!

Daniel Keyes:
Szép álmokat, Billy!

Daniel Keyes-szel nem ez az első találkozásom. Még 8-10 évvel ezelőtt, anyukám hatalmas könyvgyűjteményében vadászva bukkantam rá Az ötödik Sally című könyvre, amit 1-2 nap alatt elolvastam. A történet, amely egy ötszörösen hasadt személyiségű fiatal lányról szól, teljesen magával ragadott. Kicsit később volt szerencsém elolvasni a méltán híres Virágot Algernonnak című regényt is, amely szintén életem legemlékezetesebb olvasmányai közé tartozik.

A Szép álmokat, Billy!-re véletlenül bukkantam a Rukkolán, majd szerencsére alig pár napon belül sikerült megszereznem. A könyv több, mint 500 oldalas, és bár az alapfelállás hasonló, mégis jóval nehezebb olvasmány, mint Az ötödik Sally, talán azért, mert ez a történet egy valódi ember valódi élettörténetét mutatja be.

Rukkolás szösszenetek

- Csomagot hoztam! - mondta a postás, és máris nyújtotta az egyértelműen könyvet rejtő barna borítékot.
- Várjon, van még egy! - mondta, majd átvettem a második csomagot is, magamban már azon tanakodva, vajon melyik könyvet rejtheti a fehér papír. Már majdnem elköszöntem tőle, amikor ismét megszólalt:
- Úgy látom, van egy harmadik is! Hát ezek már sosem fogynak el?
Lágyan elmosolyodtam, de közeben azon járt az eszem, hogy ha ő tudná, hogy ez csak a kezdet volt, talán még ma átkérné magát egy másik kerületbe...

***

Eközben a postán a férjem borítékokat vett a rukkolt könyvekhez:

- Jó napot kívánok! 12 darab ajánlott, postakész borítékot kérek!
- Számlát tetszik kérni? - kérdezte a szocializmus óta ott porosodó postáskisasszony, miközben magában azon gondolkodott, hogy ez a sok ember a tömeges levélküldéssel mennyi munkát okoz neki.
- Köszönöm, nem kérek. - mondta a férjem, miközben azon elmélkedett, hogy ha a postás néni tudná, hogy ezek a borítékok még a mai nap folyamán visszakerülnek hozzá megtöltve, ráadásul ez csak a kezdet, talán még ma átkérné magát egy másik kerületbe...

Rukkola

Életem első 26 évét úgy éltem le, hogy nem volt olyan zöldség*, amit ennyire imádtam volna. Nem, nem megyek át gasztro-blogba, csak szeretnék ajánlani nektek egy oldalt: a rukkola.hu-t, az egyetlen és eredeti könyvcseréldét! :)

Alig egy hete találtam rá az oldalra, de máris totális káosz van az eddig szépen elrendezett könyvespolcomon - persze ezt egy csöppet sem bánom! A könyvek olyan gyorsan jönnek-mennek, hogy csak kapkodom a fejem. Részletes szabályokat nem írok, rengetegen írtak már róla, és az oldalukon is megtalálhatod. Az oldal lényege csak annyi, hogy ha elolvastad, de nem szeretnéd megtartani, véletlenül duplán vetted meg, vagy megvetted és mégsem tetszett, akkor feltöltöd a könyvet, és várod, hogy új gazdára találjon! Ha ez megtörténik, cserébe választhatsz más könyveket!

Harry Potter and the Philosopher's Stone

Gondolkodtál már azon, milyen jó lenne, ha a kedvenc könyveidet újraolvashatnád úgy, mintha akkor olvasnád őket először?

J.K.Rowling:
Harry Potter and the
Philosopher's Stone

Nekem valóra vált ez az álmom, hiszen sok-sok újraolvasás, és a film többszöri megnézése után most először vettem a kezembe angolul is a Harry Pottert. Mintha egy teljesen új világba csöppentem volna, más a stílus, itt-ott eltérnek a nevek is, végig olyan érzésem volt, mintha még sosem olvastam volna a könyvet. A végkifejletet ugyan ismerem, az oda vezető út valahogy mégis más volt. Azt olvastam, amit az író írt, nem azt, ahogyan a fordító értelmezte. Eleinte lassabban ment, aztán - úgy a századik oldal után - már majdnem olyan gyorsan, mintha magyarul olvasnék. Nem vagyok egy nyelvzseni, de ez a könyv az egyszerű nyelvezete miatt igazi sikerélményt jelentett nekem. :)

A férjemtől kaptam meg a sorozat angol kiadását - ahogy annak idején a magyar kötetekkel is ő lepett meg -, így most két nyelven áll a polcomon a sorozat. Egyiktől sem lenne szívem megválni, úgyhogy ez már így marad. :)

A sorozat többi részének angol változata egyelőre várat magára, mert most nagyon jól el vagyok látva könyvekkel a rukkola.hu oldal jóvoltából, illetve a Vaterán is sikerült megcsípnem egy könyvcsomagot.

Oldalszám: 332

Nekem is van már könyves blogom! :)

Régi nagy álmom egy könyves blog létrehozása, de sajnos mindig elsikkadt a dolog. Már általános iskola alsó tagozatában is faltam a könyveket, rengetegszer előfordult, hogy anyukám szólt hajnali 2-3 óra körül, hogy lassan ideje lenne aludnom. Persze mindig mosolygott ilyenkor, hiszen ő is ismerte a titkot, ő is vérbeli könyvmoly.

Középiskolás koromban csak fokozódott a könyvimádatom, olyannyira, hogy az érettségi előtt 2-3 héttel még simán elkezdtem olvasni a Gyűrűk ura trilógiát, amit még az érettségi előtt be is fejeztem. Tanulhattam volna helyette, de mégis ki választaná a világháború tanulmányozását egy ilyen jó könyv helyett? Egy ideig egy füzetbe írtam, hogy miket olvastam el, évi 50-60 könyv volt az átlag.

Az érettségi után elköltöztem otthonról a továbbtanulás miatt. Rá kellett jönnöm, hogy a főiskola nem barátja a könyvmoly-énemnek, hiszen a deriválást már tényleg tanulni kell, nem repül csak úgy be a fejembe, ráadásul a családomtól távol már a takarítást, főzést, mosást is nekem kellett intéznem. Nem voltak már hajnalig tartó olvasások, esténként bezuhantam az ágyba, és reggel kezdődött minden újra... sokszor hónapok mentek el anélkül, hogy a tankönyveken kívül bármit is olvastam volna.

Amikor dolgozni kezdtem, folyamatosan túlóráztam, hogy tartsam az iramot a tapasztaltabb kollégákkal, ezért ismét nem nagyon jutott idő olvasásra... már fél éve dolgoztam, amikor valami megváltozott: egyre kevesebbet kellett túlóráznom, és végre lett időm magamra is. Első utam a könyvtárba vezetett... olyan volt, mint egy cukorkabolt - csupa-csupa finomság mindenütt. Órákig válogattam, aztán alig bírtam hazacipelni a könyveket, amiket végül kiválasztottam.

Néhány hónappal később új munkakört kaptam, ismét tanulnom kellett a napi feladataimat is, és ismét nem volt időm olvasni... a legnagyobb baj csak az, hogy ez azóta sem változott, ráadásul ennek már három éve. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány könyvet olvastam el évente az utóbbi időben. Valahogy a preferenciáim is megváltoztak. Az internet sokkal előrébb került a rangsorban, a munka után napi 1-2 órát még biztosan a gép előtt töltök.

Nézegetve az elmúlt években kiadott könyveket, rádöbbentem, hogy nagyon hiányzik az olvasás! Annyi jóról maradtam le, és ki tudja, sikerül-e még behoznom a sokéves kihagyást? Mostantól ismét sokat fogok olvasni, mindenképpen szakítok rá időt! A könyvélményeimet pedig ebben a blogban fogom veletek megosztani! :)