2012. szeptember 10., hétfő

Tizenhárom okom volt...

Jay Asher:
Tizenhárom okom volt...
26 évesen már nem feltétlenül tartozom Jay Asher könyvének célcsoportjába, engem mégis megfogott ez a regény, alig pár óra alatt elolvastam, nem tudtam letenni.

Clay Jensent egy napon, az iskola után egy feladó nélküli csomag várja otthon, benne hét kazettával. Alighogy elindítja az elsőt, Clay-jel megfordul a világ, a kazettán ugyanis osztálytársa, Hannah Baker hangja szólal meg. Hannah egy kedves, csinos, teljesen átlagos tinilány... csak éppen két héttel ezelőtt öngyilkos lett. A kazettákat egy nappal az öngyilkossága előtt készítette, majd adta postára az első embernek, akit a kazettákon megemlített. A kazettáknak ugyanis küldetésük van: a hét kazetta összesen 13 személyről szól, olyan emberekről, akik viselkedésükkel, tetteikkel Hannah-t a végzetébe sodorták.


Az, hogy Clay Jensenhez jutott a csomag, egyet jelent: az ő neve is elhangzik valamelyik kazettán. Clay sosem lett volna képes ártani Hannah-nak, ezért először azt hiszi, egy kegyetlen vicc, vagy egy csúnya véletlen miatt kerülhettek hozzá a kazetták, hamarosan azonban mardosni kezdi az önvád, kérdések százai cikáznak a fejében, és rettegve várja, hogy vajon melyik ponton kapcsolódik be ő a történetbe.

Eleinte úgy tűnt, Hannah túl komolyan vesz ártatlan dolgokat, olyanokat, amik bármelyik fiatal lánnyal megtörténhetnek, mégsem lesznek öngyilkosok emiatt. Később azonban, ahogy az események komolyabbá váltak, és a történetek egymásra rakódtak, már kezdtem átérezni, hogy egy 16 éves kamaszlány könnyen beleroppanhat ilyen történések sokaságába. Ha csak a saját életemre gondolok, nálunk is előfordult már, hogy egy nehéz nap után hazaérve azért kezdtem el a férjemmel vitatkozni, mert nem ürítette ki a szemetest. Tényleg ez volt a legnagyobb gondom aznap? Ugyan, dehogy, közel sem... csak éppen ez volt az utolsó csepp a pohárban. Bármilyen apró csepp is, de túlcsordult a pohár peremén, és kiborultam... Gyakorlatilag ezzel a mérgelődéssel adtam ki magamból az egész napi feszültséget, és pár órával később már egyáltalán nem is jutottak eszembe a nap eseményei.

De vajon mi történik, ha nincs lehetőséged, hogy megszabadulj a nyomasztó dolgoktól? Mi történik, ha senki sem figyel rád? Ha a szüleid, iskolatársaid, tanáraid észre sem veszik, hogy valami gond van veled? Az iskolában osztogatott szórólapokon bárki elolvashatta, milyen jelek utalnak arra, hogy valaki öngyilkosságra készül, és ez a lista több ponton azonos volt Hannah viselkedésével, mégsem vette észre senki. Hannah mindent elkövetett, hogy segítséget kérjen, többször is, különböző emberektől, különböző módokon. Szinte szó szerint kimondta, hogy mire készül, mégsem akadt senki, aki megakadályozta volna.

Kamaszoknak és szüleiknek kötelező olvasmány. Megmutatja, hogy a legkisebb döntésünk, egyetlen átgondolatlan tettünk is hatással lehet mások életére. Ugyan szerencsére ritkán fajulnak a dolgok öngyilkosságig, de az ennél enyhébb következmények sem elhanyagolhatóak. Lehet, hogy egy gúnyos megjegyzés, vagy egy diákcsíny, amit jó viccnek tartasz, másoknak egy álmatlan, könnyben úszó éjszakát okoz, anélkül, hogy tudnál róla. Te két percig nevettél, majd el is felejtetted... tényleg megérte?

Oldalszám: 260

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése