Fogadj rám

Jennifer Crusie:
Fogadj rám

"Amit az eszünkkel tudunk, nem segít, amikor a szívünkkel érzünk valamit."

Az elején nagyon megszenvedtem ezzel a könyvvel. Szokatlanul sok ember és sok név bukkant fel rögtön a könyv elején, ráadásul hol néven, hol becenéven szólítva, így megmondom őszintén, kb. a 30. oldalig azt sem tudtam, ki kicsoda és kivel van. Elég lassan indult be a cselekmény is, nekem kicsit vontatott volt az eleje. Végül valahol a könyv negyede, a 80. oldal környékén tört meg a jég, onnantól kezdve már élveztem az olvasását, sőt, csak úgy faltam az oldalakat.


A könyv főszereplője a 33 éves Minerva Dobbs, aki nem sokkal azután, hogy barátja szakított vele, fültanúja lesz egy beszélgetésnek, amelyben volt barátja fogadást köt egy haverjával, hogy az illető nem tudja 1 hónap alatt az ágyába csábítani Minervát. Az első sokkot kiheverve Min rájön, hogyan tudja a maga javára fordítani a megalázó szituációt: három hét múlva lesz a húga esküvője, ahová ha kísérő nélkül megy, csak újabb okot szolgáltat folyton kötekedő anyjának a piszkálódásra. Min elhatározza, hogy az esküvőig szédíteni fogja Calvint, utána pedig gondolkodás nélkül kidobja a srácot.

Legalábbis a terv ez lett volna, de gondolom, nem zúzok porrá hétpecsétes titkokat, ha elárulom, hogy Min terve ott csúszik el, hogy teljesen belezúg Calbe. Min barátnői, húga, anyja is aggódni kezd, ugyanis Calnek nagy híre van a városban, és egyáltalán nem jó értelemben; tipikus nőcsábász, aki hobbiból női szíveket tör össze. Min exe, David is időről időre felbukkan, hogy jól összekuszálja a szálakat és akadályt gördítsen a turbékoló pár útjába, ők mégis egyre jobban egymásba habarodnak.

Ez egy minden életszerűséget nélkülöző regény egy őrületes "se veled, se nélküled" küzdelemről, amit egy tébolyult komédiába illő végkifejlet zár le, mégis úgy érzem, jó volt ez így, és örülök, hogy egy másik Jennifer Crusie-könyv is várakozik a polcomon! :)

Oldalszám: 318