Tíz dolog, amit szeretek magában

Julia Quinn:
Tíz dolog, amit szeretek magában
(Bevelstoke 3.)

Tíz dolgot tudnék mondani, amiért imádtam ezt a könyvet, és egyet sem, amiért utáltam volna. Mondhatnám, hogy szerintem ez volt a leggyengébb része a trilógiának, de ez olyan volna, mintha három színjeles tanuló 97, 98 és 99%-os dolgozatát hasonlítanám össze, szóval a leggyengébb is magasan ver mindent, amit mostanában olvastam. :)

Kicsit nehéz trilógiaként kezelni a történetet, mert mindhárom részben mások voltak a főszereplők, olyanok, akik az előző részben csak mellékszereplők voltak, a korábbi részek szereplői pedig háttérbe szorulnak. Az első rész Mirandája például ebben a részben már említve sem volt, de a második részben főszereplő Olivia is csak mellékszereplőként volt jelen. Ebben az a jó, hogy a részek külön is megállják a helyüket, bár egy-két vicces jelenet csak akkor igazán ütős, ha olvastuk az előző részeket.

A harmadik rész egyik főszereplője Sebastian Grey, a "bizonytalan örökös". Nagybátyja, Lord Newbury fiának halála után jelenleg Sebastian az őrgrófi cím örököse, nagybátyja azonban bármit elkövetne, csakhogy ezt megakadályozhassa. Éppen ezért most menyasszonyt keres. A cél az, hogy mielőbb egészséges fiú utód szülessen, ezért az őrgróf csakis az asszonyos domborulatokkal megáldott fiatal lányok között válogat, a törékeny teremtések szóba sem jöhetnek (az ő esetükben esélyes, hogy még a nászéjszaka során megfulladnának a túlsúlyos vénember alatt).

Itt jön a képbe Annabel, aki minden szempontból tökéletes választásnak tűnik: fiatal, széles csípőjű, nagy családból származik, ezekből kiindulva nagy valószínűséggel ő is rendkívül termékeny... és nem utolsó sorban könnyen sarokba szorítható, ha esetleg ellenvetése támadna a friggyel kapcsolatban: hét fiatalabb testvére van, akiket apjuk halála óta anyjuk csak nagyon nehezen tud ellátni, így nemcsak Annabel, de az egész család élete múlik azon, hogy kihez megy feleségül.

Annabel már éppen kezd beletörődni sanyarú sorsába, amikor szó szerint belebotlik Sebastianba, aki anélkül, hogy tudná, ki is ő, szemet vet a lányra. Sebastian nagy nőcsábász hírében áll, bár a lányok számára elég kockázatos partinak minősül: az őrgrófi cím várományosaként bárki a lábai előtt heverne, ha azonban nagybátyjának sikerül fiú örökösről gondoskodnia, Sebastian nem lesz más, mint egy jóképű, de rang és vagyon nélküli fiatalember.

Annabel két tűz közé kerül, az egyik oldalról egy csodás fiatalember ostromolja, aki azonban nem tudná eltartani a lány családját, a másik oldalon pedig ott áll Lord Newbury, akinek vagyonán felül egyetlen vonzó tulajdonsága az, hogy remélhetőleg hamarosan elhalálozik.

Megszoktuk már, hogy a romantikus történetekben mindig a szív győz az ész fölött, de itt most Annabel családjának sorsa a tét. Vajon így is egyértelmű a happy end? Olvasd el a trilógiát és biztos vagyok benne, hogy te is találsz majd - legalább - tíz dolgot, amiért szeretheted! :)

Oldalszám: 392