2013. február 28., csütörtök

A szoba

Emma Donoghue:
A szoba
Régóta várt már ez a könyv a polcomon, de valahogy sosem volt hozzá kedvem. Tudtam, hogy nyomasztó, nehéz regény, valószínűleg emiatt halogattam. Pár nappal ezelőtt épp befejeztem egy könyvet, és próbáltam eldönteni, mit is vegyek elő este egy hosszú, forró fürdőhöz, amikor ismét megakadt rajta a szemem. Mire a víz kihűlt, már a 100. oldal környékén jártam, és úgy vitt előre a történet, hogy alig tudtam abbahagyni.

A szoba egy emberrablást és annak következményeit tárja elénk, rendkívül szokatlan módon, egy ötéves kisfiú szemszögéből nézve, az ő tolmácsolásában. Mindezzel jár, hogy a könyv az ötévesekre jellemző szókinccsel íródott, néha rossz szóhasználattal és helytelen ragozással. Kicsit nehéz volt belejönni a ritmusba, de 30-40 oldal után megszoktam az írásmódot, és már egyáltalán nem volt zavaró.

2013. február 25., hétfő

Anyák maffiája

Kerstin Gier:
Anyák maffiája
Ha szóba kerül Kerstin Gier neve, biztos vagyok benne, hogy senkinek sem okoz gondot felsorolni az Időtlen szerelem trilógia részeinek címét. Kerstin nevéhez azonban a trilógián kívül is számos sikerkönyv fűződik. A kategória ugyan más, hiszen ezek nem az ifjúsági irodalomba tartoznak, inkább a felnőtt nők csoportját célozzák meg, de a felejthetetlen szórakozás ez esetben is garantált. :)

Nekem az Anyák maffiája című könyvhöz volt szerencsém, de fáj a fogam a többi regényre is! Szó szerint potyogtak a könnyeim a nevetéstől, Kerstin stílusa senkihez sem hasonlítható, elbűvölő, sziporkázó és kíméletlenül cinikus. 

A hét idézetei #5

Előző heti olvasmányaim legjobb, legszebb, legemlékezetesebb, legviccesebb részletei

"Szeretnék beleragadni a párizsi stílusú hajába, és olyan erősen megráncigálni, hogy kiszakadjon a koponyájából. És bele akarom vájni a körmeimet a szemgolyójába, és kikarmolni.
Kiderül, hogy nem is vagyok kedves ember."
(Stephanie Perkins: Anna és a francia csók, 270. oldal)


"Most idegennyelv-órákkal fejlesztjük Marlon képességeit, és vacillálunk a hegedű és az oboa közt.
– Engedj el, szeggfej!- ordította Marlon a nővérére, aki a kapucnijánál tartotta fogva.
Most már tudtam, hogy nem beszédhibás, hanem különösen tehetséges. Rögtön más szemmel is nézi az ember az ilyen gyereket. Bizonyára a kevés kihívás miatti unalmában kezdett pöszén beszélni."
(Kerstin Gier: Anyák maffiája, 80. oldal)


"Reni üzenete: Nem szoktam bénázni.
Cortez üzenete: Aha. Láttalak infón. Te vagy az, aki a google toolbarba beírod, hogy google.hu :DDD"
(Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. - Barátok, 267. oldal)

"Cortezzel kábé egyszerre végeztünk, ő kissé leamortizálódva jött a dilidokitól.
- Hogy ment? - érdeklődtem.
- Ma mindenképp tudni akarta, hogy mit érzek - felelte unottan.
- És mit mondtál?
- Hogy éhes vagyok."
(Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. - Ketten, 173. oldal)

"Az emlékezet különös művész, átfesti az élet színeit, kiradírozza a középszerűt, hogy csak a szép vonásokat, a legizgalmasabb íveket tartsa meg."
(Marc Levy: Ki nem mondott szavaink, 234. oldal)

2013. február 21., csütörtök

a Kör

Mats Strandberg - Sara B. Elfgren:
a Kör
(Engelsfors-trilógia #1)
Aki olvasott már skandináv krimit, biztosan érezte, hogy valamiért más, mint a többi. Nemcsak a leírás, de maga a hangulata is más, hideg, ködös, nyomasztó. Őszintén szólva én imádom őket, jó kis hátborzongató regények, így amikor ráakadtam erre a könyvre, egyértelmű volt, hogy el fogom olvasni. Nem is tudom, minek nevezzem, de azt hiszem, nem tévedek, ha svéd ifjúsági boszorkánykriminek titulálom. Jó kis kombináció, nemde? :)

Ráadásul két szerző írta, már emiatt is érdekelt a dolog, mert fogalmam sem volt, hogy lehet ezt kivitelezni úgy, hogy a regény egységes maradjon. Most, a könyv olvasása után még mindig nem tudom, hogyan oldották meg, hogy minden összhangban legyen, de legalább már azt tudom, hogy sikerült.

2013. február 20., szerda

Anna és a francia csók

Stephanie Perkins:
Anna és a francia csók
"Lehetséges volna, hogy az otthon egy személy, nem pedig egy hely?"

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, de azt nem gondoltam volna, hogy pont egy romantikus könyv lesz életem eddigi legimádottabb könyve. Kedves, vicces, sziporkázó regény, imádtam minden sorát! És bár az ilyen jellegű könyveknél mindig tudjuk előre, hogy mi lesz a vége, én teljes szívemből drukkoltam, hogy tényleg hozza a papírformát! :)

Anna átlagos amerikai lány, aki utolsó évére készül a gimnáziumban, amikor apja úgy dönt, hogy lányának jót tenne, ha egy évet Franciaországban, a párizsi amerikai magángimnáziumban töltene. Ezzel csak néhány "apró" bökkenő akad: Annának esze ágában sincs otthagyni legjobb barátnőjét, Bridgette-et, vagy munkáját a helyi moziban, illetve az ott dolgozó helyes srácot, Toph-ot, akivel már éppen alakulna valami. Ráadásul az sem elhanyagolható, hogy Anna egyetlen kukkot sem beszél franciául.

2013. február 18., hétfő

Káosz

Lauren Oliver:
Káosz
(Delírium-trilógia #2)
A Delírium-trilógia első része után kíváncsi voltam a folytatásra is, de azt kell mondanom, hogy bár tetszett ez is, közel sem volt annyira lenyűgöző és emlékezetes, mint az első rész. Kicsit úgy érzem, ez is beleesett a trilógiáknál szokásos csapdába, miszerint a második rész amolyan töltelékkönyv-funkciót tölt be, de ha az egész egy nagyszabású fináléhoz vezet, akkor megbocsátom. Nem akarok elriasztani senkit, mert tényleg nem volt rossz, csak így, hogy ez egy sorozat része, mindenki hajlamos lesz az első részhez hasonlítani.

Továbbra is a jövőbeli Amerikában járunk, ahol a szerelmet rendkívül veszélyes fertőző betegségként tartják számon, amelyet maradéktalanul ki kell irtani az emberekből. Az amor deliria nervosa ellen feltaláltak egy kezelést, melyen minden 18 évesnek át kell esnie, hogy megakadályozzák a megfertőződést. A kezelés és a fertőzöttek évtizedek óta tartó üldözése ellenére még mindig léteznek delíriummal fertőzöttek ("Veszettek"), akik a birodalom peremén, a Vadonban élnek.

Drága Tess!

Rosamund Lupton:
Drága Tess!
Beatrice Hemming és húga, Tess mindig nagyon szerették egymást, de kettejük között ég és föld volt a különbség! Beatrice két lábbal a földön álló, sikeres New York-i üzletasszony, Tess festőművész, főiskolára jár, és éppen kisbabát vár.

Amikor Beatrice édesanyja telefonál, hogy Tess eltűnt, Beatrice azonnal repülőre ül, és Londonba utazik, hogy segítse a rendőrség munkáját. Amikor rövid időn belül megtalálják Tess holttestét, felvágott erekkel, a rendőrség azonnal lezárja az ügyet, öngyilkosság címszóval. Hiszen mi más is lehetne? Egy bohém művészlélek, aki a nős tanárától esett teherbe, nyilván nem bírta a rá nehezedő nyomást, valószínűleg drogozott is, mi más is lehetne, mint öngyilkosság? Beatrice megpróbál rámutatni a mozaikba nem illő részletekre, de a rendőrség nem törődik vele, az ügyet lezárják.

2013. február 17., vasárnap

A Szent Johanna gimi 3. - Egyedül

Leiner Laura:
A Szent Johanna gimi 3.
Egyedül

Túl vagyunk a gimnázium első évén, csapjunk bele a másodikba! Ebben a kötetben a 10.b. első félévének mindennapjairól olvashatunk. Ebben az évben Reni, Arnold és Virág triumvirátusa széthullani látszik. Arnold Franciaországba utazik, de visszatértével sem zökken vissza az élet a régi kerékvágásba. Virág pedig abszolút elveszett; új fiú érkezik az iskolába, aki már az első napokban csöpögőssé olvasztja az ő kis emós szívét...

Reni magányosan tölti iskolai napjait, úgy érzi, visszautazott az időben, és ismét barátok nélkül kell élnie. Ráadásul Edina előző félévi hiábavaló nyomulása után Corteznek idén tényleg van barátnője, úgyhogy most már jogos a sopánkodás...

Szent Johanna Gimi 2. - Együtt

Leiner Laura:
A Szent Johanna gimi 2.
Együtt
A Szent Johanna gimi első részének olvasása után gyorsan belevetettem magam a további részekbe is. A könyv minden része az iskolai egy-egy félévét mutatja be, így a második kötetben a 9.b. osztály második félévéről olvashatunk farsanggal, Valentin-nappal, év végi bizonyítványosztással. Persze az első részből már rájöhettünk, hogy emlékezetes események nemcsak ünnepekkor, de bármelyik hétköznap is megeshetnek a Szent Johanna gimiben.

Számomra ez a rész nem sok újdonságot nyújtott, kicsit olyan volt, mintha egy-egy jó momentumtól eltekintve semmi sem történt volna benne. Érdekes megoldás, hogy pont a könyv főszereplője, Reni hozza a szürke egérke figurát, néha már-már szánalomra méltóan tűnik el a tömegben...

2013. február 12., kedd

Betegszabadság

Bocsánat a kihagyásért, de beteg vagyok, gégegyulladással fekszem... amint kilábaltam belőle, jövök az azóta olvasott könyvek beszámolóival, és a rovatok is újraindulnak! :)

2013. február 8., péntek

Árnyalatnyi remény

Ruta Sepetys:
Árnyalatnyi remény
"Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért."

1941. június 16., Litvánia

A 15 éves Lina Vilkas íróasztalánál ül, és levelet ír unokatestvérének. "Kedves Joana!" - mindössze ennyit tud papírra vetni, amikor a szovjet titkosrendőrség a családra tör, és Linát öccsével és édesanyjával együtt elviszik. Linának annyi ideje sem marad, hogy átöltözzön; hálóingben száll fel a teherautóra.

A fiatal lány tehetségesen rajzol, legnagyobb álma, hogy képzőművészeti iskolában tanulhasson tovább, azonban az, ami most következik, rémálomnak is kegyetlen volna. Lina édesapja egyetemi tanár, őt a munkahelyéről hurcolják el az NKVD-tisztek, nem is találkozik családjával, akik csak reménykedni tudnak, hogy egy helyre viszik őket.

2013. február 7., csütörtök

Sarah kulcsa

Tatiana De Rosnay:
Sarah kulcsa
Most nagyon nehéz lesz írnom. Itt ülök megkövülten, a fejemben ezernyi gondolat kavarog, de nincs benne semmi rendszer... nem rémlik, hogy valaha is sírtam volna könyvön... csendben meredek magam elé, és hallom, hogy csöpög a csap a konyhában, de nem megyek ki elzárni. Teljesen összetörtem... sohasem éreztem még ilyet egyetlen könyv hatására sem...








Csöpp...

1942. július 16., Párizs

Csöpp...

valaki dörömböl az ajtón...

Csöpp...

"Később visszajövök érted. Megígérem!"

Csöpp...

"Ezek tisztességes emberek, jó emberek! Nem tehetik ezt velük!"

Csöpp...

visszajövök... ígérem...

Csöpp...

"Papa, haza fogunk menni, ugye?"

Csöpp...

2013. február 6., szerda

A Szent Johanna gimi 1. - Kezdet

Leiner Laura:
A Szent Johanna gimi 1.
Kezdet
Szeretem az ifjúsági regényeket, de sokáig teljesen hidegen hagyott ez a Szent Johanna gimi-őrület. Én is voltam középiskolás, és egyik iskola olyan, mint a másik, miért olvasnék teljesen átlagos gimnazisták teljesen átlagos iskolai hétköznapjairól nyolc köteten át? Aztán amikor a kedvenc könyves blogjaimon is felbukkant a téma, és 20-30 év közötti bloggerek kezdtek áradozni ezekről a könyvekről, éreztem, hogy kezd gyengülni a könyvvel szembeni elutasításom, és szép csendben átadta a helyét a kíváncsiságnak. :)

Végre sikerült megszereznem az első részt, elkezdtem olvasni, és nagyot koppantam... az első 60-70 oldalnál  félő volt, hogy nem fogom végigolvasni, mert úgy éreztem, nincs az a pénz, hogy majd' 400 oldalon keresztül olvasgassam egy 14 éves lány szinte percre pontosan levezetett iskolai napjait, bugyuta napló formájában. Aztán átszakadt a gát, és a további oldalakat csak úgy faltam, abba sem hagytam reggelig. :)

2013. február 4., hétfő

A hét idézetei #4

Előző heti olvasásaim legjobb, legszebb, legemlékezetesebb, legviccesebb részletei


"A középiskola az élet hónalja."
(Richard Paul Evans: Kegyelem, 40. oldal)

"Bizarr dolog az élet: akarsz valamit, és egyre csak vársz rá, de nem akar eljönni. Aztán megtörténik, és az ember semmi másra nem vágyik, csak hogy visszabújhasson abba a pillanatba, ami még a változás előtt volt."
(Lauren Oliver: Delírium, 41. oldal)

"Kedves Naplóm!
A jó hír az, hogy már alig gondolok Nedre. És amikor rágondolok, akkor sem jut már eszembe, hogy lerohanjak a Modell'sbe, vegyek egy alumínium baseballütőt és betörjem vele a fejét. Ez azért már jó hírnek számít, nem?"
(Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya, 54. oldal)

"Olvastam egyszer, hogy nem azok a bátor emberek, akik sosem félnek. A bátrak azok, akik érzik a félelmet, és mégis mennek tovább."
(Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya, 102. oldal)

2013. február 3., vasárnap

Talált vágyak osztálya

Allison Winn Scotch:
Talált vágyak osztálya
Hónapokkal ezelőtt kiszúrtam ezt a gyönyörű borítójú könyvet (igen, igen, engem egy szép borítóval le lehet venni a lábamról), de amikor olvastam, hogy a főszereplőt rákkal diagnosztizálják, majdnem lemondtam a róla. Szinte bármit elolvasok, legyen az vidám vagy szomorú történet, csöpögős lányregény vagy vérfagyasztó krimi, de az ilyen komoly betegségekről szóló beszámolók egyfajta tabu témát jelentenek nálam. Hajlamos vagyok beleélni magam a főszereplő helyzetébe, és mivel elég durva orvos- és kórházfóbiám van, nagyon meg szokott viselni, ha valaki E/1-ben számol be a betegségéről és a kezelésről, és ezen még az sem segít, hogy tudom, kitalált történetről van szó.

Persze néha győz a kíváncsiságom, de általában igyekszem távol tartani magam ezektől a könyvektől. Most is majdnem ez történt, de aztán elolvastam az írónő ajánlóját, és a kíváncsiságom felülkerekedett a félelmemen. Nem bántam meg! :)

Vasárnapi váróterem #4

A vasárnapi váróteremben minden héten bemutatok egy frissen megjelent, vagy megjelenés előtt álló könyvet, amit különösen várok.

Julia Quinn: Micsoda éjszaka!

Julia Quinn a Bevelstoke-trilógia könyveivel lopta be magát a szívembe, így amikor megláttam, hogy hamarosan új könyve érkezik, nagyon megörültem. Ugyan a Micsoda éjszaka! a Smythe-Smith sorozat második kötete, és az elsőt még nem olvastam, de ez csak idő kérdése. :)

A falon túl

Johan Theorin:
A falon túl
1972-ben a Svédországhoz tartozó Öland szigetén a hatéves Jens átmászik a telküket lezáró kerítésen, és ártatlan felfedezőútra indul. Nem sokkal később szokatlanul sűrű köd lepi el a szigetet, és a kisfiú soha többé nem tér haza...

Húsz évvel később Jens édesanyja, Julia magányosan és szomorúan tengeti mindennapjait: sosem tudta feldolgozni kisfia elvesztését, a magyarázatot pedig, miszerint Jens valószínűleg a tengerbe fulladt, nem tudja elfogadni. Bánatát gyógyszerekbe és alkoholba igyekszik fojtani. Amikor megtudja, hogy édesapja egy névtelen csomagot kapott a kisfiú szandáljával, újra feléled benne a remény, hogy talán kisfia nyomára bukkanhat.

Julia visszatér Ölandra, és édesapjával karöltve a szigeten élő ismerőseik egyre halványuló emlékei alapján próbálja meg felgöngyölíteni az eset szálait. Bár elég kevés nyom, jel és emlék áll rendelkezésükre, a gyanú középpontjába mindig ugyanaz az ember kerül...

2013. február 1., péntek

A hét borítója #3

Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján... de ismerd el, ha szép! :)


Tatiana de Rosnay: The House I Loved