2013. február 25., hétfő

A hét idézetei #5

Előző heti olvasmányaim legjobb, legszebb, legemlékezetesebb, legviccesebb részletei

"Szeretnék beleragadni a párizsi stílusú hajába, és olyan erősen megráncigálni, hogy kiszakadjon a koponyájából. És bele akarom vájni a körmeimet a szemgolyójába, és kikarmolni.
Kiderül, hogy nem is vagyok kedves ember."
(Stephanie Perkins: Anna és a francia csók, 270. oldal)


"Most idegennyelv-órákkal fejlesztjük Marlon képességeit, és vacillálunk a hegedű és az oboa közt.
– Engedj el, szeggfej!- ordította Marlon a nővérére, aki a kapucnijánál tartotta fogva.
Most már tudtam, hogy nem beszédhibás, hanem különösen tehetséges. Rögtön más szemmel is nézi az ember az ilyen gyereket. Bizonyára a kevés kihívás miatti unalmában kezdett pöszén beszélni."
(Kerstin Gier: Anyák maffiája, 80. oldal)


"Reni üzenete: Nem szoktam bénázni.
Cortez üzenete: Aha. Láttalak infón. Te vagy az, aki a google toolbarba beírod, hogy google.hu :DDD"
(Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. - Barátok, 267. oldal)

"Cortezzel kábé egyszerre végeztünk, ő kissé leamortizálódva jött a dilidokitól.
- Hogy ment? - érdeklődtem.
- Ma mindenképp tudni akarta, hogy mit érzek - felelte unottan.
- És mit mondtál?
- Hogy éhes vagyok."
(Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. - Ketten, 173. oldal)

"Az emlékezet különös művész, átfesti az élet színeit, kiradírozza a középszerűt, hogy csak a szép vonásokat, a legizgalmasabb íveket tartsa meg."
(Marc Levy: Ki nem mondott szavaink, 234. oldal)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése