 |
| Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. Örökké |
Alig egy hónap telt el azóta, hogy átszakadt a gát, és beálltam a Szent Johanna gimi-olvasók táborába, de a kaland máris a végéhez ért, elolvastam az utolsó részt is. A nyolcadik rész két kötetben, Örökké címmel jelent meg alig néhány napja, de máris rohantam, hogy mielőbb magamnál tudhassam a könyvet. :)
Spoilerezni nem fogok, és megszokhattátok már, hogy a sorozat részeiről enélkül nem sok konkrétumot tudok mondani, úgyhogy csak néhány mondat az utolsó rész cselekményéről: Reni és osztálytársai a középiskola utolsó félévét tapossák. Elfoglaltságból nincs hiány, hiszen a pályaválasztás, érettségi-előkészítők, tablófotózás, bankett, ballagás és az érettségi minden percüket lefoglalják. A sok elfoglaltság közé sikerül bepasszírozni egy rövid osztálykirándulást is, illetve ne feledkezzünk meg a személyes balhékról sem, melyeket év elején egy-egy boríték kihúzásával mindenki megkapott.
Reni epekedő iskolatársai legnagyobb bánatára még mindig tökéletes összhangban van Cortezzel, akinek ebben a félévben párszor komolyan meggyűlik a baja Amerikában élő szüleivel. Reni félévére nem meglepő módon a folyamatos rettegés és depresszió jellemző, mellette üde színfolt a bugyuta Virág és a határozott Kinga hozzáállása a továbbtanuláshoz, érettségihez és magához az élethez. Nagyon örültem, hogy a sorozat lezárásaként az utolsó részben több hangsúlyt kaptak az osztály által ismert alsóbb évesek, így most a korábbiaknál többször találkozhattunk Karcsival, Kittivel, Flórával és Katával.
Ez a rész nem bővelkedett váratlan fordulatokban. Alaphangulatát megadta a búcsú szomorúsága, de a poénok itt sem maradtak el, így a könyv összességében gördülékeny és olvasmányos maradt. A hetedik rész nálam kissé rontotta a sorozat megítélését, de a befejező résszel mindez elmúlt, úgy érzem, méltó befejezés íródott a sorozathoz.
"Valamiért úgy érzem, ez az egész Szent Johanna gimi-varázs most, ezekben a percekben ér véget. Mert talán nem is rólunk szólt, mi csak a részesei voltunk."
Szkeptikusan fogtam bele a sorozatba, egyrészt azért, mert a Harry Potter óta nem olvastam ilyen sok részből álló sorozatot, másrészt pedig azért, mert bár szeretem az ifjúsági regényeket, A Szent Johanna gimiről sokáig azt hittem, bugyuta kis lányregény, így eszembe sem jutott elolvasni. Azt kell mondjam, rendkívül pozitívan csalódtam, és nagyon örülök, hogy a sok-sok ajánló átnézése után végül elolvastam a sorozatot.
Voltak hibái, sőt, főszereplő még ennyire nem idegesített, mégis éjszakákat virrasztottam át ezekkel a könyvekkel. Azért is, mert kíváncsi voltam a szereplők sorsainak alakulására, de leginkább azért, mert 9 évvel az érettségim után visszavitt a középiskolába, és ezt az érzést nagyon szerettem.
Nálunk két pár volt az osztályon belül, az egyik kapcsolat kb. két évig tartott. A másik részese én lehettem, és bár az a szerelem csak 4-5 hónapig tartott az utolsó tanévben, sosem felejtem el. Aki azt mondja, osztályon belül nem szerencsés egy kapcsolat, azzal nem értek egyet. Persze az enyém sem volt hosszú életű, és nem is szépen ért véget, de szeretettel gondolok vissza rá. A fiúra nem, de az érzésre igen. Ugyan hozzá hasonló gyökerekkel iskolán kívül is sikerült párszor összeakadnom, egy osztályon belüli kapcsolatot másképp él meg az ember. :)
Bár sem Renihez hasonló lelki sérült, sem Virághoz hasonló gyagyás, sem Kingához hasonló diktátor nem voltam, és még a pasim sem volt egy Cortez, számomra a Szent Johanna gimi a saját fiatalkoromat jelenti. Köszönöm az élményt, nagyon szerettem!
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2013
Forrás: Első Könyvsiker Kölcsönző
Oldalszám: 388+344
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése