Egy képzeletbeli barát naplója

Matthew Dicks:
Egy képzeletbeli barát naplója

Máskor is éreztem már úgy, hogy kérdéses egy-egy könyv műfajának vagy célközönségének besorolása. Az Egy képzeletbeli barát naplója című könyv olvasásakor ugyanezt éreztem. A könyv ifjúsági regény besorolást kapott, a könyvtárból is a gyerekrészről bányásztam elő, mégis úgy gondolom, hogy egy elsősorban felnőttek számára élvezhető könyvről van szó. Persze nem kételkedem abban, hogy vannak olyan 15-17 évesek, akik szeretik és értik is a komoly témájú könyveket, én csak magamból indulok ki: bár mindig is imádtam olvasni, és 16 éves korom körül a legvéresebb krimi/thriller sem okozott gondot, nem vagyok benne biztos, hogy ezt a regényt teljes mértékben fel tudtam volna dolgozni. Vagy csak az emlékek torzulnak már, és lassan 27 évesen kezdem a tiniket gyerekként kezelni?

A figyelemfelkeltő, vicces cím, illetve a rajzolt borító valójában egy igen komoly témát feldolgozó regényt takar.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, Max. Max sohasem mosolygott, nem szerette, ha megölelték, nem szerette, ha a dolgok nem a megszokott rend szerint működtek, nem szerette a meglepetéseket, és csak egyetlen barátja volt. Budo, a képzeletbeli.

---

"Nem vagyok képzeletbeli."

---

Max, a kilencéves, autisztikus kisfiú öt évvel ezelőtt keltette életre Budot. Nagy kor ez egy képzeletbeli barát számára, de Max más, mint a többiek, így neki még ennyi idősen is szüksége van Budo-ra. Budo teljesen úgy néz ki, mint egy igazi ember, így a többi képzeletbeli barát sokszor meglepődik, amikor először találkozik vele. Budo nagyon szereti Maxet, a nyomában jár, óvja, védelmezi. Erre Maxnek szüksége is van, hiszen számára az iskola nap mint nap hatalmas kihívásokat jelent, sőt, egy Tommy Swinden nevű fiú egyfolytában piszkálja őt.

Amikor Max Budo segítségével felülkerekedik zaklatóján, még egyikőjük sem sejti, hogy Tommy-nál sokkal nagyobb veszély fenyegeti Maxet. Amikor Budo a mentésére indul, szembesülnie kell azzal, hogy képzeletbeli barátként sem tárgyakat elmozdítani, sem pedig másokat értesíteni nem tud. Vajon megtalálja a módját, hogy kiszabadítsa Maxet?

Azzal, hogy a történetet Budo tolmácsolja, nemcsak Max gondolatait ismerhetjük meg, hanem emellett a történet többi szálát is testközelből tudjuk nyomon követni. A könyv több komoly problémát feszeget párhuzamosan. Max mindennapi nehézségei mellett szülei gyakori vitáinak is tanúi lehetünk, hiszen édesapja nem hajlandó elismerni, hogy Max kezelésre szorul, édesanyja pedig hiába küzd, hogy elfogadtassa vele, hogy orvos bevonására van szükség. Rajtuk kívül megismerhetünk egy rendkívüli gonoszsággal megáldott fiút és egy gyermeke elvesztését feldolgozni próbáló szülőt, valamint itt van Budo, a történet mesélője is, aki képtelen megbarátkozni az elmúlás gondolatával.

Nagyon szerettem ezt a könyvet. Egy különleges téma még különlegesebb feldolgozása volt, olyan módon, hogy a könyv összes karakterét tudtam sajnálni, átéreztem a sorsukat, és mindannyiuknak egyformán drukkoltam, hogy meg tudják változtatni vagy el tudják fogadni az életük alakulását.

Külön kiemelném a borító különlegességét, mely egy olyan apró részletet rejt, amely képről nem látszik, és élőben sem túl könnyű észrevenni. Nem árulom el, mi az, olvassátok el a könyvet, és előtte jól nézzétek meg a borítót! :)

---

Kiadó: Kolibri Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Memoirs of an imaginary friend
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 333