2013. április 29., hétfő

Elnémítva

Jaj, pedig mennyire vártam ezt a könyvet! A Mostohák című első rész volt az egyik legjobb krimi, amit valaha olvastam, és titkon reméltem, hogy legalább ilyen jó lesz folytatás is, de sajnos nem azt kaptam, amit vártam. :(

A stockholmi nyomozóknak ezúttal egy elég komplex ügyet kell megoldaniuk. Egy lelkészt és feleségét holtan találják az otthonukban, és a nyomok (illetve leginkább azok hiánya) miatt egyértelműnek tűnik, hogy maga a lelkész lőtte agyon feleségét, majd saját magát is. Ezt támasztja alá az is, hogy a lelkész mentális problémák miatt hosszú évek óta orvosi kezelés alatt állt. A szóbeszéd szerint a lelkész és családja menekülteket bújtatott vidéki házuk pincéjében, ráadásul köztudott, hogy a lelkész előadásokat is tartott a témában, így esélyes, hogy valakinek nem tetszett, hogy sokat tudott. Ez esetben azonban fejtörésre ad okot, hogy a nyomozók ilyen nyomtalan behatolással és a tetthely tökéletes helyreállításával még nem találkoztak...

Az esettel párhuzamosan egy kisebb, már-már jelentéktelennek tűnő bűntényben is nyomoznak: halálra gázoltak egy férfit, majd elhajtottak a helyszínről. Az eset egyszerű cserbenhagyásos gázolásnak tűnik, azonban a boncolás során kiderül, hogy a férfit nemcsak elütötték, de át is tolattak rajta, így a szándékosság egyértelmű.

Amiről azonban a rendőrség sem tud, az a történet harmadik szála: a könyvben időnként a stockholmi helyszínről Bangkokba váltunk, ahol valaki olyan dologba keveredett, amibe nem kellett volna. Ez a szál nagyon érdekes volt, főleg a kivitelezése, hiszen nem tudjuk, kiről lehet szó, nemcsak a nevét nem említik, de még a neméről vagy a bőrszínéről sem olvashatunk. Így csak annyit tudhatunk, hogy az illetőnek köze van az eseményekhez, de a konkrétumok a könyv végéig rejtve maradnak.


 Az alaptörténet tetszett, ötletes volt. Egy lelkész, aki rossz dolgokba keveredik, mentális problémákkal küzd, majd öngyilkos lesz? Azonnal megfogta a fantáziámat. Ahogy azonban haladtunk előre a történetben, egyre gyakrabban csalódtam, és éreztem, hogy egyre jobban elveszítem az érdeklődésemet a könyvvel kapcsolatban. Végigolvastam, de közben voltak dolgok, amik nagyon zavartak: túl sok szálon futott a történet. Ez alatt nem a fent említettekre gondolok, mert azok jók és érdekesek voltak. Sokkal inkább a magánéleti dolgokra gondolok. Ha az ember krimit vesz a kezébe, azt azért teszi, mert krimit akar olvasni, nem pedig romantikus történeteket és személyes tragédiákat.

Persze nem baj, sőt, jó is az, ha a nyomozás közben megismerhetjük a főszereplőket, de itt a krimin kívül még legalább három magánéleti vonal is volt, amit a bűnügyi sztori mellett túl nagy szerepet kapott. A történet egyes részeit ráadásul egy bevándorló szemén keresztül láthattuk, így már tényleg rengeteg szereplő és nagyon sok párhuzamos szál volt a könyvben.

Alapvetően nincs azzal gond, hogy sok szereplő és sok vonal van egy történetben, csak azok legyenek rendszerezettek, és okkal legyenek a könyvben. Az pedig nem jó ok, hogy egyébként csak 250 oldal lenne a  könyv, adjunk hozzá még száz oldalnyi sallangot! Itt viszont sajnos ezt éreztem. Ha már a Fredrika Bergman-sorozatról van szó, akkor bőven elég lett volna Fredrika magánéletét beleszőni az eseményekbe. Sajnos nem ez történt, emiatt viszont végig az volt az érzésem, hogy az írónő azért használ ennyi szereplőt és ennyi eseményt, hogy a tettesről elterelje a figyelmet. Az a baj, hogy ezzel elérte, hogy magáról a könyvről is sikerült elterelnie az érdeklődésemet. :(

Kristina Ohlsson 1979-ben született a dél-svédországi Kristianstadban. Most Bécsben él és dolgozik, mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet terrorizmusellenes szakértője. Korábban a Svéd Titkosszolgálatnál, a Svéd Külügyminisztériumban, valamint a Svéd Nemzetvédelmi Egyetemen tevékenykedett, ahol a Közel-Kelet és az Európai Unió külpolitikájának szakértője volt.

Kiadó: Animus Kiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Tusenkönor (2010)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 349

Váróterem #8

A "váróterem" rovat a megjelenés előtt álló, vagy frissen megjelent könyvek gyülekezőhelye. Időről időre bemutatom itt azokat a könyveket, amelyeknek olvasását különösen várom! :)

Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai


"A családi titkok mögött a boldogság vár

Emma, a londoni balett gyönyörű és sikeres balerinája egy nap súlyos térdsérülést szenved. Ígéretes pályafutásának váratlanul vége szakad, szerelmi élete romokban, álmai szertefoszlanak. Menekülni szeretne a sorsa elől, ha kell, egészen a világ végéig.

Egy titokzatos nagymamai örökség azonban mindent megváltoztat, és Emmát a zajos nagyvárosi életből egy varázslatos és ismeretlen földi édenkertbe repíti, ahol minden másképp van. Ami ott várja, az gyönyörű és rémisztő is egyben.

Szenvedélyes szerelmek, sötét titkok és kegyetlen hazugságok szövevényes hálója, amit a családja generációkon át hordozott. És egy síron túli üzenet, ami felforgatja az életét, és erőt ad az újrakezdéshez. Megörökölhetőek a titkok? És a fájdalom? Átadhatja egy anya a lányának a boldogságot vagy akár a szerelmet? Megható, érzéki és egzotikus romantika a vérbeli női regények kedvelőinek."

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Eredeti címe: Wildflower Hill (2011)
Oldalszám: 400
Várható megjelenés: 2013. május 10.

2013. április 27., szombat

Családi sírbolt

Kiadó: Park Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Familjegraven
Eredeti megjelenés: 2005
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 212

Emlékeztek még A pasi a szomszéd sír mellől című könyvre? Desirée és Benny csöppet sem hétköznapi élete tovább folytatódik a Családi sírbolt című könyvben.

Desirée ízig-vérig városi nő. Egy könyvtárban dolgozik, és imád olvasni. Benny parasztgazda, éjt nappallá téve a tanyáján dolgozik. Könyvet valószínűleg csak gyújtósnak használt, stílusa pedig enyhén szólva faragatlan.

"Kösz. Úgy látszik, anyám volt az egyetlen nő az életemben, aki nem tartott seggfejnek. Persze az is lehet, hogy nem akart megbántani."

Mondanom sem kell, hogy Benny-vel való kapcsolatát félreértések és viták tömkelege jellemzi. Az előző rész végén a főszereplők kapcsolata megromlott, Benny megismerkedett Anitával, és úgy tűnt, már semmi sem köti Desirée-hez. A nő azonban gyereket szeretne, ezért kitalálják, hogy adnak maguknak három esélyt, hátha sikerül teherbe esnie. Ha nem, akkor ennyi volt...

A próbálkozásokat siker koronázza, és bár mindketten határtalanul boldogok, sok-sok kérdés merül föl: Mi legyen Anitával? Ki költözzön kihez? Egyáltalán képes lesz együtt élni a vérbeli parasztgazda és a karótnyelt könyvtárosnő?

"Amikor Benny előadta, hogyan képzeli el az esküvőnket, egyetlen gondolat járt a fejemben: hogy a bús életbe hittem egy pillanatig is, hogy én ezzel az emberrel akarom összeadni magam?
Az volt a terve, hogy a Scandic Hotelben foglalunk asztalt az ablak mellett (kilátással a parkolóra), és a menüre is volt javaslata: füstölt tarja, sült krumpli, vaníliafagylalt. Kávé, piskóta. Három és öt között kedvezményt is adnak. A vendégek Bengt-Göran, Violet és Marta. Este még elmehetnénk moziba, vagy valami."

Az előző részben megismert szerkesztési stílus itt is visszaköszön, fejezetenként váltott szemszögből ismerhetjük meg Desirée és Benny gondolatait, illetve egy-két fejezet Anita szemszögéből íródott. Ez már az előző kötetet is nagyon érdekessé tette, hiszen ugyanazokat a momentumokat több szereplő gondolatain át látva egészen más képet kapunk, mintha csak egy mesélője lenne a történetnek.

A sztorira visszatérve: Desirée terhes, és komoly gondolkodás után végül úgy dönt, hogy lakását eladva Benny-hez költözik a Berkenyés tanyára. Az utolsó pillanatig dolgozni jár, így Benny továbbra is mirelit kaján tengődik, de egész jól elvannak Desirée-vel. Ki így, ki úgy, de mindketten lelkesen készülnek a szülő-szerepre és annak velejáróira.

"- Honnan tudsz ennyi mindent a szülésről? [...]
- Rendszeresen elletem a teheneket! Mindent tudok!"

A kis Arvid születése után minden a feje tetejére áll. Desirée nem jár dolgozni, így mindenestől rászakad a tanyasi lét. A családi élet gyakori programja lesz a veszekedés, Benny-n és Desirée-n egyre jobban kezd megmutatkozni, hogy különböző gyökerekkel rendelkeznek, és ezt a távolságot nem mindig tudják áthidalni.

"Jó néhány olyan dátum van, amit soha nem felejtünk el. Szeptember 11-e, szenteste, a nagy katasztrófák napjai.Az én katasztrófanapom február 17-e lett."

A könyv hét évet ölel fel, ez alatt tanúi lehetünk a házasság mind a négy ígéretének, lesz itt "jóban-rosszban, egészségeben-betegségben" egyaránt. Vajon a szerelem és a család erősebb lesz az ellentéteknél?

Már az első részt is szerettem, de a második még jobban tetszett. Furcsa érzések kavarogtak bennem, mert alapvetően azt mondanám, ilyen nincs, de valahogy mégsem lepődnék meg, ha a borítóján plecsni hirdetné, hogy "igaz történet". Érdekes volt látni, ahogyan két ember, akik egyébként egyáltalán nem illenek össze, úgy dönt, hogy összekötik az életüket. Ez a könyv a végleteken alapul: szerelem és gyűlölet, komédia és tragédia keveréke egy valószerűtlen, de mégis hihető történetben.

Katarina Mazetti 1944-ben született Stockholmban. Író, szerkesztő, kritikus, producer, a világszerte népszerű A pasi a szomszéd sír mellől című regény szerzője. A Családi sírbolt svédül 2005-ben jelent meg, és azóta is töretlenül népszerű.

2013. április 26., péntek

A hét borítója #8

Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján... de ismerd el, ha szép! :)

Elizabeth Lee: Shattered



2013. április 23., kedd

Fény az óceán felett


Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Light Between Oceans
Eredeti megjelenés: 2012
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 388

Ausztrália délnyugati csücskében, az Indiai- és Déli-óceán találkozásánál található egy Janus-szikla nevű kicsi sziget, ahol mindössze két ember él, még az ellátóhajó is csak háromhavonta látogatja. A szigeten egy világítótorony és egy ház áll, lakói pedig Tom, a világítótorony őre, illetve felesége, Isabel.

A történet 1918-ban kezdődik, amikor Tom visszatér az első világháborúból, és elnyeri a Janus-sziklán éppen megüresedő világítótorony-őri posztot. Tom erre a mindentől elzárt, elszigetelt területre kerül, ahol kezdetben egyedül él, de hamarosan feleségül vesz egy korábban Partageuse városában megismert lányt. Ettől fogva ketten élnek a szigeten, tökéletes békességben. Amikor azonban házasságuk sokévnyi próbálkozás után sem  jár gyermekáldással, Isabel mély szomorúságba süpped.

Az évek során három terhességéből az első kettő vetéléssel, a harmadik pedig halva születéssel végződött. Az utolsó eset óta még csak két hét telt el, és Isabel szervezete még nem fogta fel, hogy nem lett anyuka: az anyatejtől foltos blúz újra és újra felszakítja az egyébként is fájó sebeket.
"Azt tudta, hogy ha egy feleségnek meghal a férje, akkor attól kezdve egészen más szó jelzi, hogy kicsoda ő: özvegyasszony lesz belőle, a feleségét gyászoló férjből pedig özvegyember. Ha viszont a szülő veszíti el a gyermekét, arra nincs külön címke: az ember akkor is anya vagy apa marad, pedig már nincs fia vagy lánya."
Ezekben a napokban üveges tekintettel, a semmibe révedve sétál a parton, és amikor egyszer csak gyereksírást vél hallani, úgy érzi, elméje űz vele gonosz tréfát. Azonban a sírásra Tom is felfigyel, és hamarosan meg is pillantják a tengeren hánykolódó csónakot, amely a sziklához közelít, benne egy halott férfi és egy alig néhány hetes csecsemő.

Tom számára mind a katonai, mind a tengerészeti szabályok szentek, soha nem szegett meg egyet sem közülük. Most is azonnal jelenteni szeretné a csónak partra vetődését, azonban amint meglátja, hogy felesége a mély gyászból és bánatból a kisbaba hatására egy pillanat alatt kivirul, egyszerűen nem tud nemet mondani szeretett kedvesének, aki arra biztatja, hogy ne szóljanak az esetről. Mivel a baba egy női kardigánba volt bugyolálva, biztosak benne, hogy az édesanyja vízbe fulladt, így a gyerek árvaházba kerülne, ahol rossz sors várna rá. Az apát eltemetik, a kislányt pedig, akinek a Lucy nevet adják, sajátjukként nevelik.

Isabel hamar túllép az eseten, Tom azonban aggódik, hogy rossz döntést hozott. Nagyon ritkán kap szabadságot, így hosszú hónapok telnek el, mire elutazhatnak Isabel családjához Partageuse-ba, hogy megmutassák Lucy-t a büszke nagyszülőknek. A városkában töltött hetek alatt azonban tudomást szereznek egy asszonyról, akinek férje és néhány hetes kislánya az óceánba veszett, sosem találtak rájuk. Isabel sajnálja a fiatalasszonyt, de fontolóra sem veszi, hogy visszaadják Lucy-t az édesanyjának, hiszen nekik nincs más esélyük arra, hogy gyerekük lehessen.

Tom viszont ettől a pillanattól fogva nem találja helyét a világban, és még a magányos Janus-sziklára való visszatérésük után is folyamatosan emészti magát. A házaspár között szép lassan láthatatlan fal emelkedik. A lelkiismeret-furdalás, az édesanyával való együttérzés, valamint a Lucy iránt érzett szeretetük miatt folytonos tipródás az életük, ekkor már Isabelnek sincs nyugalma. Döntéseik súlya lassan felemészti őket. Ennyi idő elteltével egyszerűen már nincs jó döntés, hiszen bárhová kerüljön is Lucy, valaki mindenképpen szenvedni fog.

A mindentől távol eső, világvégi kis szigeten elhatalmasodik a szomorúság, a lelkiismeret-furdalás és az önmarcangolás. A Janus-szikla hű lesz nevéhez: a boldogság után megmutatja másik arcát is...

"Az élete törmelékre hullott szét, amelyet soha többé nem lesz képes összerakosgatni. Összeroskad az elméje a roppant súly alatt: gondolatai mély, fekete kútba szállnak alá, és elmerülnek a szégyen, a veszteségérzet, a félelem vizében."

A nem mindennapi helyszín, a különleges történetvezetés, és a csodálatos nyelvezet garantáltan felejthetetlenné teszi az olvasmányt! Komoly témát feszeget morális kérdésekről, szeretetről, bizalomról, megbocsátásról, és ártatlannak tűnő, mégis helyrehozhatatlan következményekkel járó döntésekről. Elmélkedésre, véleményalkotásra ösztönző regény, melyből mindenki más és más következtetést szűrhet le. Olvasd el, és derítsd ki, hogy számodra mit jelent!


Margot L. Stedman Nyugat-Ausztráliában született és nőtt fel, jelenleg Londonban él. A Fény az óceán felett az írónő első regénye, mely már megjelenése előtt akkora sikert aratott, hogy kiadási jogáért kilenc nemzetközi kiadó versenyzett. A könyv a Goodreads felhasználóinak szavazatai alapján a 2012-es év legjobb történelmi fikciója lett.

Mindig van holnap


Kiadó: Magyar Könyvklub
Kiadás éve: 2003
Eredeti címe: A Bend in the Road
Eredeti megjelenés: 2001
Forrás: csere
Oldalszám: 352
Nicholas Sparks az egyik legkedveltebb író a romantikus könyvek piacán, számos regényéből film is készült már. Filmjei közül többet is láttam, könyvével viszont most próbálkoztam először (de nem utoljára!)

A Mindig van holnap című könyv egy szerelmi tragédia köré épül: a történet főszereplője, Miles Ryan feleségét két évvel ezelőtt elütötte egy autó, és a balesetben életét vesztette. Hátrahagyott egy ötéves kisfiút és egy megtört szívű férjet, aki kétszeresen is szenved attól, hogy nem derült fény felesége gyilkosának kilétére. Férjként mindenképpen szeretne a szemébe nézni annak, aki miatt elveszítette a feleségét, ráadásul ő a város seriffhelyettese, így a munkája is az lenne, hogy megtalálja az elkövetőt. A nyomok azonban minden alkalommal félrevezetik.

Amikor kisfia, Jonah tanítónője behívja Miles-t az iskolába, még egyikük sem sejti, hogy hamarosan összefonódik a sorsuk. Miles lassan ugyan, de nyitni kezd Sarah felé. Az újonnan tapasztalt szerelem azonban arra ösztönzi, hogy új erőbedobással kezdjen Missy gyilkosa után kutatni, hogy végre lezárhassa a múltat. Ezúttal sikerül közelebb kerülnie a gyilkoshoz, de lehet, hogy mindenki jobban járna, ha Miles nem bolygatta volna meg az ügyet.

Nem tudtam, mit várjak ettől a regénytől. Végül egy átlagos romantikus történetet kaptam egy átlagon aluli krimivel megspékelve. Eléggé kiszámítható volt, de valahogy mégsem zavart. Alig néhány óra alatt elolvasható, gördülékeny történet. Kikapcsolódásnak nagyon jó, de ennél nem több. A könyv elején lévő két gyertyáról szóló rövid történet nagyon tetszett!
Nicholas Sparks amerikai bestsellerszerző 1965-ben született Omahában. Regényeinek témája többek között az Istenben való hit, a szerelem, tragédia és sors. Számos regényéből film is készült: Üzenet a palackban (1999), Séta a múltba (2002), Szerelmünk lapjai (2004), Éjjel a parton (2008), Kedves John (2010), Az utolsó dal (2010), Igaz hittel (2011), Szerencsecsillag (2012)

2013. április 22., hétfő

Az Archívum

Kiadó:  Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: The Archived
Eredeti megjelenés: 2013
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 277
Ez a könyv már azelőtt a szívem csücske volt, mielőtt egyáltalán a kezembe vehettem volna. Valahogy éreztem, tudtam, hogy nagyon fogom szeretni, így a Könyvfesztiválon hamar lecsaptam rá. Jobb döntést nem is hozhattam volna.

A történetről:

Ki ne gondolkodott volna már azon, vajon mi lesz velünk a halálunk után? Testünk a földbe kerül, vagy elhamvasztják, de mi lesz a lelkünkkel? Hová tűnnek az életünk nyomai? Hetven, nyolcvan, száz év emlékei? Mi lesz velük?

Victoria Schwab regényében létezik egy hely, ahol halála után minden ember életének egy példányát megőrzik. Minden perc, minden emlék, minden átélt esemény megőrzésre kerül, tárolójuk pedig ugyanúgy néz ki, mint maga az ember, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy ők nem igazi emberek, csak feljegyzések. Ők a Történetek, a hely pedig, ahol őrzik őket, az Archívum.

Az Achívumban Könyvtárosok dolgoznak. Ők rendszerezik és őrzik a Történeteket, és ők az egyetlenek, akik tudnak olvasni a Történetekben. Az Archívumon kívüli világ, a hétköznapi emberek által ismert egyetlen hely az Odaki névre hallgat. A két helyet a sok-sok ajtóval rendelkező hosszú, keskeny, világítás nélküli folyosók összessége, a Sikátor választja el egymástól. A Sikátor egy védvonal, amely biztosítja, hogy a Történetek ne jussanak át az Odakibe, az élők világába. Erre nagy szükség van, ugyanis egy-egy Történet időnként felébred és kiutat keres. A Sikátor sötétjében kóborolva azonban rövid időn belül megtébolyodnak, ezért jobb mielőbb visszajuttatni őket az Archívumba. Mindez az Őrzők feladata.
"Egy vallomás: néha arról álmodom, hogy normális életem van."
Mackenzie Bishop 16 éves, de már négy éve Őrző, munkáját szeretett nagyapjától örökölte. A Bishop család életét alig egy évvel ezelőtt tragédia rázta meg, amikor Mac öccse, a tízéves Ben cserbenhagyásos gázolás áldozata lett. A családnak nem volt maradása régi házukban, ezért egy lepusztult, eredetileg hotelként működő házba költöznek, ahol a szülők figyelmüket egy családi kávézó nyitásával próbálják elterelni a gyászról.

Mackenzie mindenki elől titkolt küldetése folytatódik, továbbra is elkóborolt Történetekre vadászik. Az Őrzők képesek olvasni a tárgyakban, így a falakat, a padlót vagy egyes dolgokat megérintve belelátnak az ott történt eseményekbe. Ez a munkájuk miatt fontos, Mac azonban fiatal és kíváncsi, nem tud ellenállni, és amikor megnézi új szobájának régi emlékeit, rájön, hogy pont abban a szobában gyilkoltak meg egy fiatal lányt az 1950-es években. Amikor megpróbál utánajárni, hamar rájön, hogy az esemény nyomait igyekeztek  gondosan eltüntetni; valaki nagyon nem szeretné, ha bármi is kiderülne a gyilkosságról, hatvan évnyi távlatból pedig elég nehéz kideríteni bármit is.

Amikor az elkóborolt Történetek egyre furcsábban kezdenek viselkedni, Mackenzie rájön, hogy az évtizedekkel ezelőtti gyilkosság és az Archívum mostani különös dolgai között összefüggés van, és feltett szándéka, hogy kiderítse, mi történik. Hamarosan azonban fel kell ismernie, hogy valaki az életére tör.

"- Mi van, ha elrontom?
- Ó, el is fogod. Bajt csinálsz, hibázol, elrontasz dolgokat. Néha helyre tudod majd hozni őket, máskor nem. Ez mind benne van a pakliban. De csak egyetlen dolog van, amit meg kell tenned értem.
- Mi az?
- Maradj életben addig, hogy újra hibázhass."

Az eseményeket Mackenzie nézőpontjából követhetjük. A történet több vonalon fut: az Őrzői feladatokon kívül Mac nyomozását is figyelemmel kísérhetjük, de képet kapunk a "hétköznapi" életéről, a szüleivel való kapcsolatáról is. A jelenben zajló eseményeket a lány nagyapjáról való visszaemlékezései is kiegészítik. Mindezek a szálak tökéletes összhangban és arányban állnak egymással, hogy összeálljanak ezzé a sötét, kissé misztikus és nagyon izgalmas regénnyé.

A könyv szemléletesen mutatja be a helyszíneket és ugyanígy közvetíti az érzéseket is. Minden annyira élethűen és részletesen van ábrázolva, hogy olvasás közben úgy éreztem, ha kinyújtanám a karomat, megérinthetném a Sikátor falait. Én is ott jártam a régi hotelben, láttam a szobákat, átéltem a visszapörgetett emlékeket, lefújtam a port a régi névjegyzékekről, vadásztam, borzongtam, csalódtam, csókoltam, fájtam...

A különleges alapötlete miatt döntöttem a könyv mellett, de őszintén szólva azt nem gondoltam volna, hogy egy mindössze 277 oldalas könyv ilyen részletes, ennyire kidolgozott lesz, és ennyi élményt kapok tőle. Nagyon szerettem.

A sorozat második részének amerikai kiadása The Unbound címmel 2014 januárjában várható.

Victoria Elizabeth Schwab angol-amerikai szülőktől származó írónő, Amerikában nőtt fel. Szereti a meséket és a folklórt. Élete rendkívül mozgalmas és csapongó, az egyetemen fizikától kezdve hat szakváltás után kommunikáció-tervezésig jutott, és munkából is elég változatos listát tud felmutatni a ruházati eladótól a parti szervizig.

"Az egyetem alatt egy könyvesboltban dolgoztam, ahol soha nem sikerült pénzt keresnem, mert minden jövedelmemet felemésztette a könyvfüggőségem."

2013. április 21., vasárnap

A mennyországban jártam - beszámolóm a Könyvfesztiválról

Jelentem, végre én is átestem a tűzkeresztségen, és idén először eljutottam a Könyvfesztiválra. Pénteken összeeszkábáltam a bekeretezett versikémet, hogy szombaton már a moly standjának polcán díszeleghessen. Ez végül nem jött össze, mert a művem hamarabb gazdára talált, mint hogy a polcra került volna, de annyi baj legyen! Azóta már PeTTusz falát díszíti, remélem, sokszor csal majd mosolyt az arcára! :)

Szombaton csak úgy hömpölygött a tömeg a Millenáris épületében, néhány standhoz még odaférni is alig lehetett. Sok-sok új emberrel ismerkedtem meg, bár előre is elnézést kérek mindenkitől, de ha még egyszer összefutunk, simán lehet, hogy legtöbbeteknek újra be fogok mutatkozni (szörnyű arcmemóriával áldott meg a sors). Rengeteget nevettem, lett molyos kitűzőm, számtalan könyvjelzőm, és sok szép emlékem.

Ma végre a férjem sem dolgozott, úgyhogy együtt is elmentünk, de sajnos csak 17:00 után értünk oda, addigra pedig sok stand kezdett kiürülni, így elég hamar körbe tudtunk menni.

Összességében annyit tudok mondani, hogy nagyon örülök, hogy végre eljutottam a Könyvfesztiválra, és biztos, hogy jövőre is ott leszek! Csak azt sajnáltam nagyon, hogy muszáj volt magam visszafogni, pedig nagyon durván csorgattam a nyálam egy nagy kupac könyvre. A pénztárcám védelme érdekében elhatároztam, hogy csakis a 25%-nál nagyobb árengedménnyel árusított könyvek jöhetnek szóba, és azokból is maximum kettő. Gondolom, mondanom sem kell, mindkét elhatározásom bukott. A könyvek száma három lett (+ két kártyacsomag), ráadásul egyikük 20%-os engedménnyel repült a táskámba, de azt kell mondanom, hogy ha a híd alá is kerülök miatta, akkor is megérte. Végül is olvasgatni ott is lehet, nem? :)

Amiknek nem bírtam ellenállni:

A HVG-től Karrieriskola 70%, valamint két kártyacsomag 50%-os kedvezménnyel


A sebész című könyv az Ulpius-tól, 500Ft-ért


A végére hagyom a legjobbat, 20% kedvezménnyel lett az enyém a Főnix Kiadótól Az Archívum című könyv, amit már tegnap este elkezdtem, és máris nagyon imádok! Igyekszem visszafogni magam, hogy tovább tartson, de gyanítom, hogy még ma éjjel befejezem a könyvet. :)

2013. április 19., péntek

Kreatív kedd #4 - Special Edition :)

Kreatív kedd, ezúttal pénteken. :)

Holnap készülök menni a Könyvfesztiválra, és egy nagyon jó moly-os kezdeményezés megragadta a figyelmem. A Fess verset! felhívás lényege, hogy egy általad írt verset keretezz be, a keretet díszítsd, ahogy szeretnéd, és legkésőbb holnapig juttasd el a moly-csapatnak a Könyvfesztiválra. Garantált ajándékként 3 hónapos pro tagságot kapsz, a műveket pedig kiállítják, és jelképes összegért áruba bocsátják a Könyvfesztiválon.

Nagyon megfogta a fantáziámat a kezdeményezés, és bár verset írni nem tudok, valamit mégis összehoztam. Most viszont bajban vagyok, mert miután a keret díszítésén órákig dolgoztam, annyira hozzám nőtt a művem, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy megtartom... Persze mindenképpen megy a Könyvfesztiválra, hiszen oda készítettem. :)

Megmutatom a művet:


A keret eredetileg egy IKEA-s tükör volt. Megvettem, mert eleve díszítésre szántam, de végül sosem láttam benne fantáziát, úgyhogy becsomagolva pihent a szekrényben. De úgy tűnik, csak a megfelelő alkalomra vártam! :) A díszítést saját kezűleg készítettem süthető gyurmából.

Szerintetek milyen lett?

Ui.: Lehet, hogy mégis megtartom...

Ui. 2: Neeem, nem szabad! :)

Ui. 3: Akkor elviszem, odaadom, és pár perccel később visszavásárolom!

Ui. 4: Neeeeeeeem, nem szabad! :)

A hét borítója #7

Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján... de ismerd el, ha szép! :)

Susann Pásztor: A Fabulous Liar

2013. április 18., csütörtök

Confessions of a Bookmaniac #1 - új szerzeményeim

Két könyvtárba is be vagyok iratkozva a környéken, tegnap az egyikben, ma a másikban fosztogattam. Ők mindannyian hazajöttek velem:






Ráadásul cserebere révén is kaptam két könyvet ezen a héten:

 

Most már csak azt nem tudom, mihez kapjak, legszívesebben mindet olvasnám egyszerre! :)

A vikomt, aki engem szeretett

Julia Quinn:
A vikomt, aki engem szeretett
(Bridgerton család #2)
A Bridgerton család sorozatban nyolc testvér szerelmi életének alakulását ismerhetjük meg, minden kötetben egy újabb testvér a főszereplő. A második rész Anthony Bridgerton történetét meséli el.

Még alig kezdődött el az 1814-es londoni báli szezon, de máris egyértelmű, hogy az idei év legnagyobb szenzációja Anthony Bridgerton, aki többéves agglegény lét után végre úgy döntött, házasságra adja a fejét.

Az eladósorban lévő lányok epekednek a jóképű - és nem mellesleg vikomti rangot viselő - Anthony után, ő azonban már választott: úgy döntött, a szezon szépségét, a kecses, mézszőke hajú, elbűvölő Edwina Sheffield kisasszonyt szeretné feleségül venni. Anthony nem sokáig időzött a döntéssel: apja korai halála miatt úgy érzi,  ő maga is fiatalon fog meghalni, ezért nem áll szándékában szerelemből házasodni, a lényeg mindössze annyi, hogy felesége szép és csinos legyen, valamint fiú örököst szüljön neki, akire továbbörökítheti a vikomti címet.

Anthony azonban nem számít arra, hogy az alig 17 éves lány mindenben, így a férjválasztás kérdésében is kikéri nővére, Kate véleményét, és meg is fogadja a tanácsait. Kate már 21 éves, de még hajadon. Közel sem olyan feltűnő jelenség, mint Edwina, ráadásul kissé karótnyelt leányzó, nem az a könnyen megpuhítható fajta. Kate hallani sem akar róla, hogy Anthony feleségül vegye a húgát, hiszen a férfi a legmegátalkodottabb élvhajhász hírében áll, és a lánynak esze ágában sincs hagyni, hogy egy ilyen férfi bármilyen kapcsolatba kerüljön az ő ártatlan kishúgával.

Anthony-nak sorozatosan meggyűlik a baja a kotnyeleskedő nővérrel, de nem akar új feleségjelöltet keresni, továbbra is Edwinát szándékozik feleségül venni. A heves csatározások közepette azonban hirtelen új fordulatot vesznek az események, amikor Kate és Anthony észreveszik, hogy már nem ellenségként tekintenek egymásra...


"A férfiak ellentmondásos teremtmények. Szívük és fejük sosincs összhangban."


Természetesen ez a rész is bővelkedik humoros és romantikus jelenetekben. Anthony haláltól való félelmét kicsit eltúlzottnak éreztem, de a történet bőven kárpótolt ezért! A viharban játszódó jelenetek voltak a kedvenceim!

Kiadó: GABO Kiadó
Kiadás éve: 2010
Eredeti címe: The Viscount Who Loved Me (2000)
Forrás: vatera.hu
Oldalszám: 399

Férfiak és egyéb katasztrófák

Kerstin Gier:
Férfiak és egyéb katasztrófák
Átlagos ízlésű olvasónak tartom magam. Ez alatt nem azt értem, hogy némán megyek a tömeg után, és bármit elolvasok, amit a kezembe nyomnak/ajánlanak/reklámoznak. Inkább azt mondanám, hogy a könyvek értékelésekor általában én is hozom a papírformát, mert a legtöbbször azok a könyvek varázsolnak el, amelyek másoknak is tetszettek, és azok kergetnek az őrületbe, amik a többieknek sem jöttek be. Nagyon ritka, hogy a moly-os értékelésektől jelentősen eltérne a saját véleményem. A kivétel azonban erősíti a szabályt, és ez bizony most egy kőkemény kivétel.

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de számomra ebben a könyvben nem a férfiak, sokkal inkább maga a sztori volt a katasztrófa... főleg azért, mert valójában nem is volt sztori. A túl sok szereplő miatt néha teljesen elvesztettem a fonalat, a túl sok apró történés között pedig mintha semmi kohézió nem lett volna. Miután az Anyák maffiájától 300 oldalnyi tömény röhögést kaptam, most eléggé pofára estem. :(

A könyv főszereplője Judith, aki 26 éves létére még mindig egyetemista. Barátja elhagyta, ráadásul valahogyan pénzt is kellene keresnie, aminek az egyetlen aprócska akadálya, hogy Judith kb. semmihez sem ért. Barátnői szintén gondokkal küzdenek, leginkább a férfiak miatt. Egyiküket megcsalják, másikuk egy tohonya hústoronnyal él együtt, harmadik barátnőjének pedig egy nagyképű pasival gyűlik meg a baja.

Itt nagyjából ki is merült a történet. Hogy nem is volt történet? Na, épp erről beszéltem én is! A könyv során 2-3 alkalommal azért sikerült elnevetnem magam, de alapvetően nagyon negatív élményem volt ezzel a regénnyel kapcsolatban.

Sajnálom, hogy pont egy Kerstin Gier-regény lesz az első, ami megkapja a nem túl dicsőséges, ám annál kerekebb nullás értékelést a blogomon, de sajnos tényleg nagyot csalódtam benne. Ha nem molyos utazókönyv lett volna, valószínűleg félbehagytam volna, így viszont mindenképpen végig akartam olvasni. 

Nagyon remélem, hogy többé nem kell használnom ezt a kategóriát. :(


Kiadó: Trivium Kiadó
Kiadás éve: 2009
Eredeti címe: Männer und andere katastrophen (1996)
Forrás: utazókönyv
Oldalszám: 260

2013. április 16., kedd

Édes élet

Sarah Addison Allen:
Édes élet


Sarah Addison Allen rendkívül tehetséges abban, hogy abszurd alapötletek köré építsen fel egy történetet. Első regénye, a hazánkban is rendkívül nagy sikernek örvendő A csodálatos Waverley-kert legemlékezetesebb szereplője kétségtelenül a gyümölcsöket dobáló, jövőt megmutató almafa volt. Létezik ennél furcsább alapötlet?

Sarah kincsestárában mindenképp. Az Édes élet főszereplője Josey, aki 27 évesen még mindig zsarnok anyjával él. Ők ketten szöges ellentétei egymásnak. Anyja igazi szépség volt a maga idejében, de még ma is figyelemre méltóan csinos. Vele ellentétben Josey előnytelen alkatú, testét legszívesebben bő pulóverekbe burkolja, kedvenc elfoglaltsága pedig az, hogy elbújik a gardróbszekrényébe, és az ott elrejtett óriási édességkészletéből falatozik.

Josey kedvenc évszaka a tél, amikor felveheti meleg pulóvereit. A hűvös idő beköszönte ezúttal azonban egy furcsa látogatóval is jár. Egy reggel, amikor Josey épp készül felvenni kedvenc piros kardigánját, meglepve tapasztalja, hogy valaki beköltözött a gardróbszekrényébe. Della Lee, a goromba pincérnő megzsarolja Josey-t, hogy beszámol az ő kis titkos készletéről, ezért Josey kénytelen beleegyezni, hogy a nő a szekrényben maradjon. Della Lee felbukkanásával egyidejűleg Josey életében óriási változások köszöntenek be: kinyílik előtte a világ, végre valahára sikerül barátokat szereznie, és még a szerelem is megjelenik az életében.

Természetesen minden okkal történik, hiszen akárhogy is nézzük, hétköznapi emberek nem költöznek be csak úgy vadidegenek szekrényébe. Della Lee titkokat őriz, melyeket Josey-nak meg kell tudnia. A kérdés csak az, hogy el tudja-e őket fogadni?


"Könnyű megharagudni arra, aki arra kényszerít, hogy másképp lássuk a dolgokat."


Tudom, sokszor említettem már hasonlót, de úgy tűnik, újabb kedvenc könyvem született. Nem tudtam, mit várjak tőle, mert A csodálatos Waverley-kert annyira tetszett, hogy amikor megjelent az Édes élet, a fülszöveg elolvasása nélkül tettem a kívánságlistámra, és ugyanígy hoztam haza a könyvtárból is. Már arról a könyvről is szuperlatívuszokban beszéltem, de az Édes élet még jobban elvarázsolt. Teljesen levett a lábamról! Már a fejezetcímekkel megnyert a könyv, ugyanis ilyenek szerepelnek benne, hogy cukorgyöngy, csokigolyó, pehelycukorka! :)

De a legeslegjobb dolog az egészben Chloe képessége volt! Valahányszor szüksége van egy könyvre, az csak úgy a semmiből előbukkan nála. Szórakoztató könyvek kerülnek elő, amikor unatkozik, önsegítő könyvek, amikor tanácstalan. Gyerekkorában kezdődött, azóta egész könyvtára gyűlt már össze, pedig ő maga soha nem vásárolt könyvet. Magam és a pénztárcám nevében mondom: ilyet szeretnék én is! :)


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: The Sugar Queen (2008)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 295

Csodák kora

Karen Thompson Walker:
Csodák kora
Embereket küldünk az űrbe, folyókat szabályozunk, testrészeket ültetünk át, géneket manipulálunk... olyan dolgokat teszünk, amelyekkel évezredes korlátainkat lépjük át. De mi történik, ha a Föld egyszer visszaveszi az irányítást fölöttünk?


"Sosem azok a katasztrófák következnek be, amiket előre lát az ember. Hanem azok, amelyekre egyáltalán nem számít."


Julia még csak 11 éves, de tökéletesen tisztában van azzal, hogy mi a teendő földrengés esetén. Nincs ezzel egyedül, hiszen Kaliforniában él, ahol a földrengések és egyéb természeti katasztrófák már-már a mindennapok részei. Azonban arra, ami most következik, még az itt lakók sincsenek felkészülve.

Egyesek állították, hogy már korábban is érezték a változást, október hatodikán azonban az egész világ tudomást szerzett a katasztrófa kezdetéről. A Föld hirtelen lassulni kezdett. Ennek következtében először csak a nappalok és éjszakák hosszabbodtak meg, hamarosan azonban megváltozott a gravitáció és a Föld mágneses mezője is gyengülni kezdett. A lassulás rohamosan zajlott, már első nap háromnegyed órával hosszabbodott a nap, rövidesen pedig már 30-40 óra is eltelt két napfelkelte között. Először a madarak, majd a növények is gyors pusztulásnak indultak.

A társadalom a világ összes országában kettészakadt. Az állam, a vállalatok, illetve az emberek nagy része továbbra is ragaszkodott a 24 órás időbeosztáshoz, de mindenki megsínylette, hogy olykor hajnali kettőre esett a naplemente, máskor pedig éjszakai sötétségben kellett dolgozni és iskolába menni. Az emberek kis része megpróbált alkalmazkodni az új körülményekhez. Ők ragaszkodtak ahhoz, hogy akkor aludjanak, amikor sötét van, és akkor tevékenykedjenek, amikor világos van. Az "óraidő" és a "valós idő" szerint élők csoportja kezdetben csak az időbeosztásban különböztek egymástól, hamarosan azonban egymásnak ugrottak, és úgy tekintettek egymásra, mintha fertőző betegek lennének.

Az egy csoporton belüli emberi kapcsolatok is megváltoztak. A házaspárok összevesztek, a bűncselekmények száma az egekbe emelkedett, testi-lelki betegségek ütötték fel a fejüket. A lassulás a tengeráramlatokat is megbolygatta, az apály-dagály időszakai módosultak, a gleccserek olvadása miatt pedig megemelkedett a tengerek szintje.

A történteket Julia tolmácsolásában olvashatjuk, aki már 24 éves, de visszaemlékezik a változás első évére. A könyv nagyon kevés párbeszédet tartalmaz, valójában az egész egy monológ, mégis olyan látványos és olvasmányos, hogy egy percig sem unalmas. Nehezebb elviselni, mint egy thrillert... sosem tudhatod, mi lesz a következő lépés, és kinek mi lesz az utolsó csepp a pohárban. Olyan élethűen megírt történet ez, hogy egyáltalán nem lepne meg, ha maholnap bekövetkezne.

Egyedül azt hiányoltam, hogy bár már 13 éve tart a lassulás, Julia csak az első évről számol be, és végén alig ír valamit arról, hogy hogyan néz ki a világ jelenleg. Örültem volna egy kicsit hosszabb utolsó fejezetnek.


Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: The Age of Miracles (2012)
Oldalszám: 355

Hülye szöveg #1

Fordítási baki, avagy nem árt, ha nyomtatás előtt elolvassuk, mit írtunk.

Erre bukkantam A vikomt, aki engem szeretett című könyv 354. oldalán:


"- Olyan gyönyörű vagy! – suttogta. – Olyan hihetetlenül tündöklő! 
Kate valósággal felragyogott e szavakra, felnyúlt arcához, enyhén borostás bőrét cirógatta."


Percekig ezen röhögtem (természetesen utazás közben, hogy legalább 50 ember nézzen hülyének) :)

2013. április 14., vasárnap

Eleven testek

Isaac Marion:
Eleven testek
Ha egy héttel ezelőtt megkérdezte volna valaki, hogy mit gondolok a zombikról és a zombis történetekről, azt válaszoltam volna, hogy talán még az atomfizika vagy Uganda népművészete is közelebb áll hozzám. Egyik este azonban rábukkantam az Eleven testek című film ajánlójára, és abban a pillanatban eldöntöttem, hogy megnézem, de természetesen előtte elolvasom a könyvet. Jó döntés volt. :)

A világ államai összeroppantak, a megmaradt embereket zombik veszélyeztetik, így az életben maradtak csoportokba tömörülnek és zárt helyekre húzódnak, hogy új életet kezdhessenek, reményeik szerint biztonságban.

2013. április 12., péntek

Legenda

Marie Lu: Legenda
(Legenda #1)
Nagy szívfájdalmam, hogy a manapság divatos könyvstílusok és témák közül alig van, amivel sikerült megbarátkoznom. Szájtátva figyelem az új megjelenéseket, de sajnos azok a kategóriák törnek előre, amiktől engem pont a hideg ráz... már a vámpíros könyveket sem bírtam, de a mostani steampunk-vámpíros és szado-mazo "romantika" nem igazán vonz. A legújabb trendek közül engem egyedül a disztópia fogott meg, az viszont nagyon!

A legutóbbi ilyen olvasmányom Marie Lu regénye, a Legenda. A fülszöveg szerint a regény az 1984, a Rómeó és Júlia, valamint a Robin Hood különleges ötvözete. Engem ezek mellett még a Delíriumra emlékeztetett nagyon, emiatt teljesen levett a lábamról!


2013. április 9., kedd

Váróterem #7

A "váróterem" rovat a megjelenés előtt álló, vagy frissen megjelent könyvek gyülekezőhelye. Időről időre bemutatom itt azokat a könyveket, amelyeknek olvasását különösen várom! :)

Matthew Quick: Napos oldal



2013. április 7., vasárnap

Gyere haza

Jodi Picoult:
Gyere haza
Jodi Picoult a nehéz témák szakértője, ezt már megszokhattuk. Legújabb könyve, a Gyere haza is hozza a papírformát: szívszorító, elgondolkodtató könyv ez, amely megköveteli, hogy véleményt alkoss róla, és eljátssz a gondolattal, hogy mi lenne, ha...

Két korábbi Jodi Picoult-könyv után most egy harmadikat is volt szerencsém elolvasni. Még mindig a Házirend a kedvencem, és azt is állítom, hogy a Gyere haza nem volt olyan erős, mint az előzőek, mégis úgy gondolom, hogy aki szereti az írónő stílusát és az általa feldolgozott témákat, ne hagyja ki ezt sem!

A könyv érdekessége, hogy fejezeteihez egy-egy zenét is társítottak, melyek Jodi Picoult honlapján meghallgathatók és letölthetők.

2013. április 5., péntek

A hét borítója #6

Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján... de ismerd el, ha szép! :)

Stacey Jay: Juliet Immortal

2013. április 4., csütörtök

A herceg és én

Julia Quinn:
A herceg és én
(Bridgerton család #1)
Julia Quinn három könyvét, a Bevelstoke-trilógia köteteivel már tavaly ősszel találkozhattatok a blogomon. A nyolcrészes Bridgerton-sorozatot nem sokkal később sikerült megszereznem a Vaterán keresztül, de idáig a polcomon pihentek. Mostanában elég sok könyvet hagytam félbe, vagy rosszul válogattam a könyvtárban, vagy túl válogatós lettem. Mindenesetre sorozatban három félbehagyott könyv után tegnap este biztosra akartam menni, ezért úgy döntöttem, eljött az idő elkezdeni a Bridgerton-sorozatot.

Julia Quinn az 1800-as években játszódó romantikus regényeiről híres, hazánkban a nyolcrészes Bridgerton-sorozat, és a Bevelstoke-trilógia után már harmadik sorozata, a Smythe-Smith Kvartett első két része is megjelent. Romantikával és humorral teli történetei elragadóak, habkönnyűek és tökéletes kikapcsolódást nyújtanak.

Rules of Attraction - A vonzás szabályai

Simone Elkeles:
Rules of Attraction -
A vonzás szabályai
(Perfect Chemistry #2)
Alig néhány hete volt szerencsém elolvasni a trilógia Tökéletes kémia címmel megjelent első részét, most pedig már a másodikon is túl vagyok. Az első részben a Fuentes-fivérek legidősebb tagját, Alexet ismerhettük meg. A második rész főszereplője Carlos, a középső testvér.

Két év telt el az előző történet óta. Carlos kézzel-lábbal küzd az ellen, hogy ismét Amerikában éljen, családja azonban hajthatatlan, úgy gondolják, jót fog tenni, ha Mexikó helyett bátyjához közel, Coloradoban fog élni. Carlos még bátyja 

Ráadásul új otthona Alex egyetemi tanárának háza lesz, és Carlos el sem tudja képzelni, hogy beilleszkedhet a fehér környéken lévő puccos házba, egy tökéletes család életébe.


2013. április 3., szerda

Váróterem #6

A "váróterem" rovat a megjelenés előtt álló, vagy frissen megjelent könyvek gyülekezőhelye. Időről időre bemutatom itt azokat a könyveket, amelyeknek olvasását különösen várom! :)

Jodi Picoult: Egyszerű igazság


Jodi Picoult könyveivel már többször is találkozhattatok a blogomon, hamarosan egy újabb beszámolóval is jövök. Most viszont a májusban megjelenő Egyszerű igazság című könyvet szeretném megmutatni nektek.