 |
| Isaac Marion: Eleven testek |
Ha egy héttel ezelőtt megkérdezte volna valaki, hogy mit gondolok a zombikról és a zombis történetekről, azt válaszoltam volna, hogy talán még az atomfizika vagy Uganda népművészete is közelebb áll hozzám. Egyik este azonban rábukkantam az Eleven testek című film ajánlójára, és abban a pillanatban eldöntöttem, hogy megnézem, de természetesen előtte elolvasom a könyvet. Jó döntés volt. :)
A világ államai összeroppantak, a megmaradt embereket zombik veszélyeztetik, így az életben maradtak csoportokba tömörülnek és zárt helyekre húzódnak, hogy új életet kezdhessenek, reményeik szerint biztonságban.
Amerikában járunk, de a helyszín már nem is emlékeztet a régi lüktető, mozgalmas, életteli világra. Az egykor virágzó városok most elhagyatottak, a lakóházak, a terek, az iskolák már csak lepusztult nyomai a régmúltnak. Az emberek egy óriási stadionba zsúfolódva, szigorú szabályok és őrök állandó felügyelete mellett élnek.
Amerikában járunk, de a helyszín már nem is emlékeztet a régi lüktető, mozgalmas, életteli világra. Az egykor virágzó városok most elhagyatottak, a lakóházak, a terek, az iskolák már csak lepusztult nyomai a régmúltnak. Az emberek egy óriási stadionba zsúfolódva, szigorú szabályok és őrök állandó felügyelete mellett élnek.
A stadiontól távol, egy elhagyatott reptéren él R. Illetve nem is él, hiszen lélegzés és vérkeringés nélkül elég nehéz volna életnek nevezni. R ugyanis zombi. A reptéren egy hatalmas zombifészekben él (jaj, már megint ez a szó... nem él, csak létezik!), és a közeli városba járnak portyázni, ahol a stadionon kívül lévő emberekre vadásznak. Egy ilyen portya alkalmával különös dolog történik: a zombicsapat rátámad néhány fiatalra, ám amikor R megpillant egy lányt, új érzés keríti hatalmába, és úgy dönt, megmenti őt.
A barátai halálát végignéző, sokkot kapott lányt R beviszi a zombifészekbe. Ahogy R és Julie jobban megismerkednek egymással, kezdenek összemelegedni - már amennyire ez lehetséges úgy, hogy a páros egyik tagjának még vérkeringése sincs. Julie felbukkanása óta R egyre érdekesebb dolgokat tapasztal magán: egyre kevesebbet hörög, és egyre több szótagot képes kimondani, alszik és álmodik, és egyáltalán nem éhes... mintha már majdnem élne... Lehet, hogy a folyamat visszafordítható?
Julie jelenléte a reptéren okoz gondot, R-nek pedig a stadionban nincs helye, mégis nagyon úgy tűnik, hogy nem tudnak szabadulni egymástól... bár az igazat megvallva, ez nem is áll szándékukban.
"Ő Eleven, én meg Holt, de szeretném azt hinni, mindketten emberek vagyunk. Ha ettől idealista vagyok, hát legyen."
Amikor képes vagy beleszeretni egy történet főszereplőjébe, már biztos lehetsz benne, hogy ismét egy igazán jó könyvhöz van szerencséd. Kicsit ugyan még emésztenem kell, hogy ezúttal egy zombiért dobbant nagyokat a szívem, de nem vitás, hogy ez a könyv teljesen levett a lábamról. Ez a legfurcsább Rómeó és Júlia sztori, amivel valaha is találkoztam, de kétség sem fér hozzá, hogy R(ómeó) és Julie az irodalom történetének egyik legimádnivalóbb szerelmespárja! :)
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: Warm Bodies (2010)
Forrás: Első Könyvsiker Kölcsönző
Oldalszám: 308
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése