2013. május 25., szombat

Oni: Szürke vér

Általában nagyon szkeptikus vagyok a kortárs magyar írókkal kapcsolatban. Bár igyekszem nyitott lenni, mégis sokszor előfordul, hogy csak azért hagyok érintetlenül egy könyvet a könyvtár vagy a könyvesbolt polcán, mert magyar író műve. Biztos vagyok benne, hogy emiatt sok zseniális regényről lemaradtam már, de kicsit nehéz leküzdenem a korábbi negatív tapasztalatok miatti ellenérzésemet. Buglyó Gergely azonban egy lépéssel közelebb vitt ahhoz, hogy ezentúl bátrabban nyúljak a magyar művek felé.

Az Oni: Szürke vér a szerző első regénye, egyben az Oni-trilógia első kötete. Nemcsak írója magyar, de maga a történet is hazánkban játszódik, egy dunántúli kisvárosban, Kalpagon. Nátán, Áron és Lili édesanyjukkal élnek. Édesapjuk sok évvel ezelőtt, Lili születésekor tűnt el az életükből, a legidősebb testvér, Nátán is alig emlékszik már rá. Az egyetlen tárgy, ami utána maradt, egy különös kakukkos óra, amelyről a gyerekek csak annyit tudnak, hogy amíg jár, addig édesapjuk biztosan életben van, de ha egyszer megáll, az a halálát jelenti.

Bár teljesen átlagosnak tűnnek, a három testvér titkot őriz: ugyan maguk sem tudják a pontos okát, de mindhárman emberfeletti erővel rendelkeznek, vérük pedig a napfény hatására szürkévé válik. Nátán hamarosan megmutatja fiatalabb testvéreinek édesapjuk búcsúlevelét. A levél mellett egy ismeretlen lány képe lapul, apjuk pedig megemlít egy évszázadokkal ezelőtt kelt jóslatot, mely szerint hamarosan felbukkan Kalpagon a képen szereplő fiatal lány, akit a három testvérnek kell majd megvédenie.

Hogy kivel vagy mivel szemben kell megvédeniük a lányt, azt egyikük sem tudja, azonban amikor két és fél évvel később Wereczkey Anna és családja megjelenik Kalpagon, nagyon hamar kezdetét veszik a baljós események. A három testvér, illetve Anna, és legjobb barátjuk, Feri elválaszthatatlanokká válnak, és ötösfogatuk egyre különösebb és veszélyesebb dolgokba keveredik. Vajon sikerül megvédeniük Annát?
"Tudod, bármilyen jelentéktelen pont is Kalpag a világ térképén, a jelek szerint azok az események, amelyekről a jóslat szól, itt fognak megtörténni. Sajnos addig sem hitegethetlek azzal, hogy egy ilyen kisvárosban teljes biztonságban vagytok: sokféle erő munkál ezen a Földön, és fennáll a veszély, hogy előbb-utóbb rátok találnak."
Mivel a fantasy nem a kedvenc műfajom, kétesélyes volt, hogy milyen lesz a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Vagy imádni, vagy utálni fogom, fantasy esetén középút még nem volt nálam. A misztikus hangulattal átitatott, végtelenül izgalmas regény azonban egy csöppnyi kételyt sem hagyott bennem, már az első fejezetnél éreztem, melyik oldalra billen a mérleg! Sötét hangulatával engem néhol A Kör című regényre emlékeztetett, azonban míg az említett regényt egyáltalán nem kedveltem, az Oni-t letenni is alig tudtam. A regény utolsó két fejezetében kicsit kezdtem elveszíteni a fonalat, mert hirtelen túl sok új lény és kifejezés került szóba, de a végén minden a helyére került, így végül nagyon pozitív élménnyel zártam az olvasását.

Fontosnak tartom megemlíteni a regény írásmódját: ritkán van szerencsém ilyen ízlésesen megfogalmazott, mégis gördülékeny stílusban íródott műhöz. Érdekes kettősség jellemzi a regényt: a kalandos részek akciódúsak és izgalmasak, a hétköznapok pedig humorral és iróniával átszőtt eseményekből állnak. Ez rendkívül hatásos kombináció volt, egyik percben még vigyorogtam, a másikban pedig már a körmömet rágtam az izgalomtól. Kiemelendőnek tartom a karakterábrázolást, mely még a mellékszereplők esetében is tökéletes, ennek köszönhetően akkor is teljes képet kapunk egy-egy szereplőről, ha mindössze két mondatban mutatja be őt a szerző.

Kíváncsian várom a folytatást, amely Oni: A néma város címmel fog megjelenni.

Buglyó Gergely 1980-ban született Debrecenben. Orvosi diplomát szerzett, jelenleg a Debreceni Egyetemen dolgozik kutatóként és oktatóként. Gyermekként szerette meg az irodalmat: először csak olvasta, később pedig aktívan művelni kezdte. Legfőképpen a fantasy-történeteket kedveli.


Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2013
Forrás: dedikált tiszteletpéldány a szerzőtől
Oldalszám: 345

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése