2014. december 3., szerda

Sebastian Fitzek: A terápia

A történetről röviden


Viktor Larenz pszichiáter lánya, Josy eltűnik, és sosem találnak rá. Viktor nem tudja feldolgozni az eseményt, ezért egy isten háta mögötti szigetre költözik, ahol egy napon egy ismeretlen nő látogatja meg, kérve, hogy kezelje őt. Viktor kezdetben elutasítja, ám amikor kiderül, hogy a nőt Josy-val kapcsolatos emlékek gyötrik, úgy dönt, hajlandó a terápiára.

"A remény olyan, mint egy üvegszilánk a talpadban. Amíg a húsodba vág, addig minden lépésnél fájdalmat okoz. De ha kihúzzák, vérzik ugyan egy darabig, és az is eltart egy ideig, amíg begyógyul, de a végén ismét tudsz járni. Ezt a folyamatot gyásznak is nevezik."
Véleményem a könyvről

Sebastian Fitzek Ámokjáték című regényének olvasása után biztos voltam benne, hogy ezt a könyvét is szeretném megkaparintani. Nem is olvastam róla semmit, csak lekaptam a könyvtár polcáról, hiszen biztos voltam benne, hogy ismét zseniális regényhez lesz szerencsém.


Elárulom, ez nem tetszett annyira, mint az Ámokjáték, de így is nagyon megfogott a regény. A téma és a stílus is egészen más, bár a könyv műfaja szintén pszicho-thriller. Nagyon jól játszott az idegeimmel, sokszor hittem, hogy megfejtettem a történetet, aztán mindig kiderült, hogy mégsem. Tökéletesen összezavart, és végig fenntartotta az érdeklődésemet.

Fitzek zseniális író. Már az Ámokjáték olvasása közben is filmszerű kép lebegett előttem, és ugyanez megvolt itt is. Ráadásul a téma is mindkét esetben olyan, ami bármikor filmre vihető lenne, nagy sikere lenne. Manapság úgyis ritka az igazán jó thriller.

Még, még, még Sebastian Fitzek-könyveket!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból



Könyvajánló hasonló témában/stílusban
(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)


A könyv adatai

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2009
Eredeti címe: Die Therapie (2006)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 278

2014. november 28., péntek

Milly Johnson: Madarak és méhek

A történetről röviden

Stevie Honeywell boldog és sikeres háziasszony: közkedvelt romantikus regényeket ír, emellett éppen az esküvőjére készül. A rózsaszín vattacukor azonban egy szempillantás alatt összeesik, amikor vőlegénye, Matthew a nagy nap előtt alig pár héttel lemondja az esküvőt, kirúgja Stevie-t a házból és Stevie legjobb barátnőjével, Joanna MacLeannel költözik össze. Jo elhagyott párja, Adam azonban mindenáron vissza szeretné hódítani szerelmét, ezért az a briliáns ötlete támad, hogy ő és Stevie tegyenek úgy, mintha összejöttek volna, így a két elkóborolt bárányka féltékeny lesz és visszatér hozzájuk. A terv azonban sok meglepetést tartogat számukra...
"Adam MacLean látogatására várni rosszabb volt, mintha igazi randija lett volna. Egy igazi randin legalább olyasvalakivel töltöd az estét, akinek nagy eséllyel tetszel, nem pedig olyasvalakivel, aki ég a vágytól, hogy megkritizáljon, és pontokat szerezzen veled szemben."
Véleményem a könyvről

Milly Johnson sziporkázó stílusát már rég megszerettem, és bár kapásból hozzáteszem, hogy a Madarak és méhek tűnik az eddigi leggyengébb alkotásának, ezen is nagyon jól szórakoztam. A párcserés alapötlet hollywoodi klisének tűnik, a kivitelezés azonban jól sikerült. Ha a történethez hozzáadjuk, hogy Stevie egy 150 centis tűzrőlpattant nő, Adam pedig egy nagydarab konditerem-tulajdonos, akinek kissé kilóg a kapanyél a szájából, akkor garantált, hogy helyenként potyogni fog a könny a szemünkből olvasás közben.
"Nem, te nem vagy fogható senkihez, Stevie Pollen, Poszméh, Nektár vagy mi a neved!"
Az írónő többi könyvével ellentétben ennél a regénynél úgy éreztem, hogy nagyon lassan indul be a cselekmény, 100-120 oldal kellett, hogy igazán belerázódjak. Igaz, hogy utána már nagyon élveztem, de az elején kétséges volt, hogy sikerül-e megbarátkoznom a történettel.

Túl sok dolgot nem is tudok róla írni, sajnos a felejthető kategóriába tartozik a regény, bár olvasás közben ez még nem feltétlenül derül ki, de miután letettem, nem is foglalkoztatott tovább egy percig sem. Képes szórakoztatni és ellazítani, de már most, pár nappal az olvasása után sem maradt bennem túl sok nyom. Nyaralás, utazás, betegség idejére javaslom, kikapcsolódáshoz tökéletes.

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból


Könyvajánló hasonló témában/stílusban
(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)


A könyv adatai
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: The Birds and the Bees (2008)
Forrás: csere
Oldalszám: 430

2014. november 16., vasárnap

Sherry Gammon: Szerethetetlen (Port Fare #1)

A történetről röviden


Maggie Brownt sokan csúfolják a középiskolában, mert arca beesett, ruhái pedig inkább csak rongyok. Sokan hiszik róla, hogy drogfüggő, pedig valójában a nélkülözéstől, éhezéstől és édesanyja alkoholizmusától szenved. Hamarosan új tanuló érkezik az iskolába: Seth Prescott a lányok álma, azt viszont senki sem tudja róla, hogy valójában a rendőrség beépített embere, aki drogügyekben nyomoz. Seth beleszeret a lányba, aki viszont olyan sokáig hallgatta anyjától, hogy szerethetetlen, hogy mára már maga is elhiszi, így Seth közeledését kétkedve fogadja.
"Valaki szeretett. Én, a szerethetetlen kis senki mégiscsak szerethető voltam."
Véleményem a könyvről

Több mint egy hónappal az olvasás után jutottam odáig, hogy végre írjak erről a könyvről, idáig az asztalomon hevert, és tíz másik könyv előzte meg, pedig azokat később olvastam... Nagyon ritka az olyan regény, amiről ilyen sokáig halogatom a beszámolót, és általában nem jelent túl jót az adott könyvre nézve. Most végre sikerült behoznom a lemaradásomat, és írtam minden könyvről, amit mostanában olvastam, csak ez maradt hátra, így nem menekülhettem többé. Őszintén szólva már a történetre is csak nyomokban emlékeztem, de amikor megláttam a sok post-it-et a könyvben, megörültem, hogy így mégsem lesz nehéz feleleveníteni a történetet, nyilván sok idézetet jelöltem meg benne. Elkezdtem átlapozni, és kénytelen voltam rájönni, hogy valójában csak a helyesírási és fordítási hibákat jelöltem meg benne. :(

A könyvben lévő helyesírási és nyelvhelyességi hibák megdöbbentőek voltak, főleg, hogy egy magyar írónő fordította a regényt. Hálát adok a sorsnak, hogy az írónő könyve nem szerepel a kívánságlistámon, mert most kénytelen lennék törölni onnan, pedig ilyet csak akkor teszek, ha már sikerült megszereznem az adott könyvet. Tudom, sokakat nem zavar olvasás közben, hogy hibáktól hemzseg egy szöveg, én viszont nem tudok az ilyeneken szó nélkül túllépni. Amikor 2-3000 Ft-ot fizetek egy könyvért, tiszteletlenségnek tartom, hogy igénytelen munkát kapjak cserébe. Olyan ez, mintha elmennél egy wellness-szállodába, amit épp felújítanak: próbálsz ellazulni a jacuzziban, de az ütvefúró hangja mindig kizökkent. Hiába kaptad meg a szobát, a svédasztalos vacsorát és a wellness-részleg szolgáltatásait, valahogy nem érte meg a pénzt, ugye?

Maga a történet egyébként nem rossz, bár nem igazán az, amit vártam. Ami kellemes meglepetésként ért, az az, hogy egy szokásos ifjúsági regénybe ezúttal krimi-szálat fűztek be, ráadásul Maggie anyjának alkoholproblémái is jócskán megtörték az egyébként elég lagymatag szerelmi szálat. Maga a romantikus vonal számomra negatív élmény volt: valahogy nem éreztem reálisnak az egészet. A történet sok ponton sántít, a legdurvább talán az, hogy bár Maggie-nek lyukas volt a cipője és kabát helyett a leghidegebb időben is csak egy pulóvert hordott, soha senkinek egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy talán segítségre szorulhat. Tényleg hamarabb jut a tanárai és a többi felnőtt eszébe, hogy Maggie drogfüggő és ezért beesett az arca, mint hogy rájöjjenek, hogy a lány éhezik?

A regény egy trilógia első része, bár ezek után kétséges, hogy akarom-e olvasni a folytatásokat. Ha könyvtárban rábukkanok, hazahozom, de megvenni nem fogom, ez egészen biztos.

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból


Könyvajánló hasonló témában/stílusban
(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)


A könyv adatai

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Unlovable (2011)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 404

2014. november 1., szombat

Colleen Hoover: Slammed - Szívcsapás (Slammed #1)

A történetről röviden

Layken tizennyolc éves, és nem elég, hogy édesapja meghalt, most még az ország másik végébe is kell költöznie édesanyjával és öccsével. Lake-nek nincs ínyére a költözés, de erről egy szempillantás alatt megfeledkezik, amikor találkozik új szomszédjával, a huszonegy éves Will-lel, aki a romantika mellett a költészettel is megismerteti. Minden idillinek tűnik, azonban ahogy elkezdődik a tanév, Lake és Will kapcsolatában áthidalhatatlannak tűnő szakadék nyílik, ami mindkettejük életét megnehezíti.
Akármi elől is menekülsz, az veled marad egészen addig, amíg rá nem jössz hogyan birkózz meg vele.
Véleményem a könyvről

Bajban vagyok ezzel a könyvvel. A Hopeless után gondolkodás nélkül kaptam az írónő új regénye után, még a fülszöveget sem olvastam el, de valahogy nem azt az érzést és hangulatot kaptam, amit vártam. Egy vonatút alatt oda-vissza kivégeztem a könyvet, de csak arra volt jó, hogy menet közben lefoglaljon, és könnyen meglehet, hogy ha van nálam másik könyv, ezt félredobom.

Számomra az alapötlet klisének tűnik, a két fiatal minden előzmény nélküli szerelembe esése kidolgozatlan, a szinte tökegyforma sorsuk irreális, a verses részek nem tetszettek, a lezárás pedig összecsapott volt. Valahogy úgy éreztem, tele van logikai bakikkal a könyv, ráadásul ahhoz képest, hogy egy fiataloknak szóló, romantikus regényről beszélünk, tele volt balesetekkel és tragédiákkal. A leghabosabb-leggiccsesebb lányregényeket is képes vagyok elolvasni, de ez nekem rettentően hatásvadász volt...

Akartam én szeretni, főleg azok után, hogy láttam, mindenki odavan érte, de valamiért mégsem ment. Azt mondom, ne hagyjátok magatokat eltántorítani a bejegyzésem miatt, mert még a sok negatívum ellenére sem mondom, hogy rossz a könyv, csak nálam valahogy nem állt össze egy kerek egésszé.

A sok puffogás után még egy, ígérem, ez lesz az utolsó: ezt a "megtartom az eredeti címet, de azért hangyányi betűkkel odaírok valami magyar blablát" – dolgot eddig sem értettem, de nyújtsa fel a kezét, aki szerint a "szívcsapás" egy létező szó. Pofoncsapást érdemelne, aki kitalálta ezt a hülye címet...

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból



Könyvajánló hasonló témában/stílusban
(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)


A könyv adatai

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: Slammed (2012)
Forrás: Első Könyvsiker Kölcsönző
Oldalszám: 294

2014. október 28., kedd

Lesley Pearse: Belle

A történetről röviden

A regény az 1900-as évek elején játszódik. A 15 éves Belle anyja bordélyházában született és nőtt fel, de édesanyja féltő és óvó védelmének köszönhetően fogalma sincs arról, hogy a házban élő fiatal lányok mivel keresik a kenyerüket. Egy végzetes napon azonban véletlenül szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. Az elkövető elraboltatja, eladja, és az ártatlan kislányból párizsi szajha lesz. Miután az első éjszakák majdnem az életébe kerülnek, tulajdonosa eladja, így New Orleans-ba kerül, ahol hasonló foglalkozást űz, de már igazi kurtizánként. Belle megismeri a luxust, a túléléshez azonban csak az ad erőt neki, hogy tudja, egy napon megszökik, és hazatér régi otthonába.
"Éjszakánként, amikor az alagsori ágyban feküdt, a mulatság zaja leszűrődött Belle-hez; a vidám zongorajáték, a pohárcsörömpölés, a férfiak hahotázása, a dübörgés, a tánc, a dalolás – nagyon jó mókának hangzott. Belle néha azt kívánta, bárcsak föl merne menni az emeletre, hogy belessen az ajtón."
Véleményem a könyvről

Kissé szkeptikus voltam ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert a korszak és a téma sem volt nagy kedvencem idáig, de mivel olyan szégyen nem eshet meg velem, hogy csak három könyvet hozzak el egy könyvtárból, így végül velem jött ez is. Ugorjunk egyből a végére: új kedvencet avattam.

A könyv egy erős és talpraesett fiatal lány története, akit nem lehet nem szeretni. Az események, amiken Belle keresztülmegy, felfoghatatlanul szörnyűek, ő mégis képes mindvégig harcolni az életben maradásért és a hazajutásért. Belle megfontolt és kitartó, és a legkilátástalanabb helyzetben is képes igazi hölgy maradni. Hölgy és kurtizán? Igen, ez a lány más, mint a többi; bár a sors egyfolytában azon dolgozik, hogy megtörje őt, ő nem hagyja magát, és igyekszik a legjobbat kihozni mindenből, ami jut neki.

A témából kiindulva nem gondoltam volna, hogy szerelmi szálat is kapok, az írónőnek mégis sikerült egy olyan gyengéd vonalat alkotnia, ami Belle-nek éveken át erőt adott a túléléshez. A leheletnyi gyengédség mellett viszont rengeteg kegyetlenségnek is tanúi lehetünk. Ezekről az írónő leplezetlenül és részletesen beszámol, de bármi történjék is, a történet a legkegyetlenebb pillanatokban is olvasmányos marad.

A regény két szálon fut, az egyik szál Belle szemszögét és a vele kapcsolatos eseményeket mutatja be, a másik pedig az otthon maradt ismerőseit, akik évek múltán is kitartóan nyomoznak az elrabolt lány után. Ez a vonal szerintem kicsit laposabbra sikerült, mint a Belle-lel kapcsolatos események, mégis, a 600 oldal egyikén sem unatkoztam.

Egyetlen furcsaság van, ami a könyvvel kapcsolatos, de ez valószínűleg a kiadó hanyagsága: a borítón „Elárulva és elárvulva... Segít valaki?” felirat található, ezt viszont már tavaly ellőtték az írónő másik könyve, a Bízz bennem borítóján. Ráadásul oda illik is, mert egy árva testvérpárról szól. Gyanítom, véletlenül hasznosították újra a borító ezen részletét. Kicsit furcsa, hogy ez senkinek sem tűnt fel a kiadónál, mindenesetre ne riasszon el senkit, maga a történet zseniális!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból



Könyvajánló hasonló témában/stílusban
(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)


A könyv adatai
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Eredeti címe: Belle (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 618

2014. október 26., vasárnap

James Dashner: Az útvesztő (Útvesztő #1)

A történetről röviden

A világtól elzártan létezik valahol egy hely, amit Tisztásnak neveznek. Ezen a helyen csak fiatal fiúk élnek, akik semmire sem emlékeznek előző életükből, és arról sincs fogalmuk, hogyan kerültek ide. Ebbe a világba csöppen Thomas, aki csak a nevére emlékszik, de akinek a többiekkel ellentétben ismerős a Tisztás, mintha már járt volna itt... A Tisztásról csakis az Útvesztőn keresztül lehet kijutni, ez azonban még soha senkinek sem sikerült, hiszen az Útvesztő elrendezése minden nap változik, ráadásul vérszomjas fenevadak őrzik. Thomas ennek ellenére úgy dönt, hogy bemerészkedik az Útvesztőbe...
"Soha ne bánd, hogy sírsz, soha."
Véleményem a könyvről

Mivel az Útvesztőből film is készült, ami épp ezekben a hetekben megy a mozikban, nem nehéz belefutni a történetbe. Én pár hónapja vettem meg a könyvet, de mostanáig halogattam az olvasását. Nagyon érdekelt a téma, valahogy mégis ódzkodtam a regénytől, és utólag meg kell, hogy mondjam, talán jogosan.

A könyvet azért választottam, mert tetszett az alapötlete, szeretem a disztópiákat és az ifjúsági irodalmat, ráadásul nagyon jó értékeléseket kapott a könyv. Most viszont, hogy írnom kellene róla, meg vagyok lőve, mert egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Az alapötlet tényleg jó, a stílus és a hátborzongató, szürke hangulat is nagyon tetszett, a kivitelezésnél azonban mégis elcsúszott valami.

A könyv furcsa megoldást nyújt a csúnya szavak kivédésére: egyszerűen "lefordítja" őket valami kevésbé csúnyára, így lesz az ürülékből "plotty", valami durvábból pedig "bökd meg". Teljesen mindegy, miről szól egy regény, meg lehet írni káromkodás nélkül is, nem kell ilyen megoldásokhoz folyamodni. Ha káromkodás lett volna, kevésbé zavart volna a dolog (persze úgy már kevéssé hívhatnánk ifjúsági regénynek), de ez a sok vacadék, plotty, lögybölő, bökött és hasonló lehetetlen szó számomra szenvedéssé tette az olvasást. Nem tudom, hogy az angol verzió is ilyen döcögős-e, de a magyar szöveget teljesen tönkretette ez a sok furcsa szó.

A könyv számomra értékelhető része maga az Útvesztő volt: a Tisztás világa egyáltalán nem fogott meg, de amint az Útvesztőben történt valami, egyből átragadt rám a történet hangulata, és végigizgultam ezeket a jeleneteket. A könyv hangulata a Kör című regényre emlékeztet, bár a sors iróniájának tűnik, hogy ott is csak a hangulatot szerettem, magát a történetet nem.

A végkifejlet sok kérdést hagyott bennem, bár nyilván okkal, hiszen valahogy fel kell keltenie az olvasó kíváncsiságát a további részek miatt, összességében viszont úgy érzem, hogy a második és harmadik részt inkább megvárom a könyvtárban, nem szeretnék pénzt adni értük.

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból



Könyvajánló hasonló témában/stílusban
(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)


A könyv adatai

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: The Maze Runner (2009)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 362

2014. október 24., péntek

Lauren DeStefano: Hervadás (Vegyészkert #1)

A történetről röviden

Egy félresikerült tudományos kísérlet eredményeként a tökéletesen egészséges és szép kort megélő első generáció gyermekeit és unokáit különös vírus támadja meg: az új generációk fiai 25, lányai pedig csupán 20 évet élnek, gyógymód nincs. A korai halál miatt rengeteg az árván maradt gyerek, és a legtöbb ember szegénységben éli rövidke életét. A gazdag férfiak mindeközben feleségeket vásárolnak maguknak, hogy azok gyerekeket szüljenek nekik, abban a reményben, hogy végre megtalálják az ellenszert, és ők már tovább élhessenek. A 16 éves Rhein két másik feleség mellé kerül Linden Ashby házába, ahonnan a férfi szeretete ellenére is mindenáron szökni szeretne.
"A könyvtár összes kötete huszonegyedik századi vagy még korábbi, és ebben nincs semmi különös. A tévéadók is csupa régi filmet sugároznak, és a legtöbb showműsor is a múltból való. A valóságból való menekülés bevett formája lett, hogy az emberek egy olyan világba képzeljék vissza magukat, amikor még sokáig élhettek volna. Ami egykor természetes és igazi volt, mára a képzelet világába került át."
Véleményem a könyvről

Nagyon vártam ezt a könyvet. Borítómániás lelkem teljesen kivirult, amikor megláttam az egyébként is gyönyörű borítón futó fényes lila kiemeléseket. Ugyanez a minta a könyv belsejében is végigfut, a fejezetek első oldalán hangsúlyosabban, de az összes többi oldal tetején és alján az író neve, a könyv címe, valamint az oldalszám is hasonló mintával van körülvéve. Számomra az ilyen apróságok is hozzájárulnak ahhoz, hogy foggal-körömmel ragaszkodjak a nyomtatott könyvekhez. Az ebook hideg és puritán egyhangúságával szemben itt a legapróbb részletekig mindent megcsodálhatok, végigsimíthatom a borítót, végigfuttathatom az ujjamat a kiemeléseken, és elámulhatok a teljes könyvet végigkísérő minták összhangján. Egyszerűen odavagyok ezért a könyvért! Az pedig, hogy a sorozat a Vegyészkert-trilógia nevet viseli, csak hab a tortán! Titokzatos és egyben hátborzongató, és már anélkül, hogy a fülszöveget elolvasnád, biztos lehetsz benne, hogy különleges történetet kapsz.

Az alapötlet szerint a világon végigsöprő vírus következtében csak Amerika létezik már, a többi földrész megszűnt létezni, azokat csak ősrégi könyvekben talált utalásokból ismerik. A történet különlegessége, hogy a fiatalon életüket vesztő férfiak és nők mellett az első generáció tagjai még mindig élnek. Ők már hetven év fölött vannak, és rengeteg gyereküket és unokájukat temették már el. Linden apja, Vaughn is él még (gondolom, Linden elég késői gyerek volt), és az ellenszer megtalálásán dolgozik. Őszintén szólva engem kirázott a hideg ettől a karaktertől, talán Az éhezők viadala Snow elnökéhez tudnám hasonlítani: a körülötte lévő embereket bábokként kezeli, és tudod, hogy valami rosszban sántikál, csak épp azt nem sejted, hogy miben.

A könyv tele van egymástól tökéletesen különböző, de nagyon erős és tökéletesen kidolgozott karakterekkel. Főszereplőnk, Rhein 16 éves, és a mélyszegénység utáni jólét ellenére is egyetlen vágya a szabadság, amit egy percig sem téveszt a szeme elől. Két másik lánnyal együtt került a birtokra; Cecily csupán 13 éves, és teljesen elkápráztatja a gazdagság, ráadásul minden vágya, hogy Linden feleségeként mindent megadhasson férjének. Jenna már 19 éves, mindössze egyetlen éve maradt hátra. Mindenkit elvesztett már, és a mostani helyzet mellett Lindent is szívből gyűlöli. Linden burokban nevelkedett, fogalma sincs a külvilág kegyetlenségéről, és azzal sincs tisztában, hogy feleségei nem önszántukból jelentkeztek, hogy mellette tölthessék hátralévő éveiket. A könyv elején Linden első feleségét, Roset is megismerhetjük. Linden őt még szerelemből vette el, de mivel egyidősek voltak, minden igyekezetük ellenére is tudták, hogy már öt évvel Linden előtt meg fog halni. Rose egy nagyon rejtélyes szereplője a könyvnek, életéről csak apró dolgokat tudunk meg, de már ez is elég ahhoz, hogy megkedveljük. Állhatatos és erős személyiség, Rheinnal való kapcsolata pedig egészen különleges.

A könyv hangulata engem sok helyen A Párválasztó-trilógiára emlékeztetett. Bár ott – egyetlen kivétellel – a lányok önként jelentkeztek feleségjelöltnek, és a halál sem volt ennyire jellemző pontja a cselekménynek, a lányok karaktere, a helyszín és a külvilággal kapcsolatban picit tájékozatlan férj(jelölt) mégis minduntalan eszembe juttatta a könyvet.

Nagyon sok disztópiát olvastam már, de a Hervadás számomra kiemelkedő és emlékezetes, rég olvastam már ennyire az én ízlésemre szabott történetet. Hihetetlenül várom már a második részt!

Ízelítő a könyv külföldi borítóiból




Könyvajánló hasonló témában/stílusban
(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)


A könyv adatai
Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Wither (2011)
Forrás: saját vásárlás
Oldalszám: 408