Mielőtt megismertelek

Jojo Moyes előző regényébe, Az utolsó szerelmes levél-be korábban beletört a bicskám. Értékelései alapján kezdtem el olvasni, de valamiért nálam pont az ellenkező hatást váltotta ki, mint másoknál. Annyira szörnyen untam, hogy 150 oldal után már csak átfutottam az oldalakat, hogy megtudjam a történet végét, de ezt olyannyira nem lehet olvasásnak nevezni, hogy végül a molyon sem jelöltem, hogy közöm lett volna a könyvhöz.

Ennek ellenére amikor megláttam a könyvtárban az írónő újabb regényét, úgy döntöttem, teszek egy próbát. Most már kicsit szkeptikus voltam, ráadásul kritikus is, mert a könyv fülszövegét elolvasva az ugrott be, hogy az Életrevalók koppintását tartom a kezemben. Mondanom sem kell, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, illetve ennél pozitívabban nem is csalódhattam volna.

Louisa Clark: 26 éves, szüleivel egy csendes kisvárosban él, ahol sosem történik semmi. Hat éve egy kávézóban dolgozik, amit imád, és el nem cserélné semmiért. Barátjával, Patrickkel hét éve vannak együtt. Louisa körül minden nyugodt, minden normális, és ez így van jól.

Will Traynor: 33 éves, menő londoni állással és szexi barátnővel. Vagyonát világjárásra, hegymászásra, ejtőernyőzésre és egyéb extrém hobbikra költi. Ki nem állhatja a semmittevést, egy percre sem hajlandó megállni. Will körül minden pörög, minden pezseg, és ez így van jól.

Ha azt kérdezed, mi köti össze őket, elárulom, hogy az égvilágon semmi... legalábbis egészen addig, amíg fejre nem áll az életük. A sors furcsa fintoraként Will, aki szabadidejében egyfolytában veszélyezteti az életét, egy átlagos hétköznapon, egyszerű gyalogosként súlyos balesetet szenved, és három végtagjára lebénul, egyedül az egyik karját tudja picit mozgatni. Javulásra semmi remény, ettől a pillanattól fogva kerekesszékben kell, hogy töltse életét. Louisa világa is a feje tetejére áll, amikor imádott munkahelye egyik napról a másikra lehúzza a rolót, és a fiatal lány kénytelen rájönni, hogy eddigi tapasztalatával nem válogathat az állások között.

Végül a sors úgy hozza, hogy Louisát felveszik Will mellé segítőnek. Will ekkor már 35 éves, két éve tölti napjait kerekesszékbe zárva, és gyűlöli ezt az életet. Gyűlöli, hogy vissza kellett költöznie szüleihez, abba az álmos kisvárosba, ahol Louisa is él. Ráadásul ebből az állandóan vigyorgó, komolytalan csitriből is elege van, akit anyja felvett mellé, hogy pesztrálja.

Louisa nehezen rázódik bele a feladatokba, és még nehezebben viseli, hogy "főnöke" egyfolytában zsörtölődik vele. Hamarosan azonban rájön, hogy miért csak hat hónapra szól a szerződése, és ettől a pillanattól fogva egyetlen cél lebeg a szeme előtt: Will segítése, felvidítása és életének megkönnyítése. Ez a tűz és víz páros hamarosan összecsiszolódik, Will rájön, hogy Louisa képes valamelyest feldobni a napjait, Louisa pedig felismeri, hogy Will folyamatos piszkálódásai és mogorvasága mögött érző szív és érzékeny lélek rejlik.

Louisa szerződésének végéhez közeledve a napok egyre gyorsabban telnek, ráadásul magánélete is kibillen a megszokott kerékvágásból. Vajon képes lesz végrehajtania a saját maga által kitalált küldetést?

Furcsa érzések kavarogtak bennem a könyv olvasásakor. Ezt a szomorú történetet annyi helyen szakították meg a vidám események, hogy sokszor nem is tudtam követni. Egyik pillanatban boldog voltam, aztán szomorú, majd ismét boldog. Nagyon jól játszott az írónő az érzésekkel, nagyon megfogott! Igazán érdekes volt nyomon követni, ahogy Will és Louisa, ez a két ennyire különböző ember megváltoztatja egymás nézőpontját és gondolkodásmódját.

A könyv olvasása közben számtalanszor átfutott az agyamon a gondolat, hogy mit éreznék Will helyében? Hogyan tudnám elviselni, ha megroppanna ez a törékeny dolog, amit életnek hívunk? Annyira magától értetődő, ahogy reggel felkelek az ágyból, önállóan járok-kelek egész nap, megsimogatom a férjem arcát, kinyitom az ajtót, felszállok egy buszra, vacsorát készítek... elképzelhetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra egyiket sem tehetném meg... Annyira nehéz ez a történet, és mégis annyira imádnivaló és gyönyörű! Olvassátok el!

Jojo Moyes (aki keresztnevét a Beatles együttes Get back című dalában szereplő Jojóról kapta) tíz évig dolgozott az Independent újságírójaként, majd állását feladta és főfoglalkozású író lett. A Mielőtt megismertelek megírására egy teljesen lebénult rögbijátékosról szóló hír ihlette, melyet a rádióban hallott. Az írónő kétszer is elnyerte "Az év romantikus könyve" díjat, legutóbb 2011-ben, Az utolsó szerelmes levél című regénnyel. Jojo Moyes Essexben él férjével és három gyermekével.

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó

Kiadás éve: 2012

Eredeti címe: Me Before You (2012)

Forrás: könyvtár

Oldalszám: 483