2014. május 28., szerda

Erica Bauermeister: Ízek életre-halálra


Sokáig kerülgettem ezt a könyvet a könyvtárban, három látogatásomkor is benne volt a kölcsönzendő kupacomban, aztán mindháromszor visszatettem az utolsó pillanatban. Az ok, amiért ennyire ódzkodtam tőle, a témája, ez ugyanis gasztroregény, ezzel a műfajjal pedig nem túl rózsás múltra tekintek vissza. Egy ideig azt hittem, felnőtt nőként lassacskán ilyeneket „illene” olvasnom, így két éve egy gyenge pillanatomban csere és rukkola útján körülbástyáztam magam egy csomó ilyen témájú könyvvel. Pár hét alatt Frances Mayes és Joanne Harris csaknem teljes életműve költözött a polcaimra, én pedig kimondhatatlanul örültem nekik...

Egészen addig, amíg el nem kezdtem olvasni őket. Hónapokig kísérleteztem velük, időnként levettem egy-egy újabb könyvet a polcról, hátha végre ráérzek az ízükre, de hiába volt minden próbálkozásom, az első fejezetnél tovább egyikben sem jutottam... azóta a könyvek új gazdára találtak, én pedig kerülök mindent, ami gasztro vagy mediterrán. De valahogy ez a regény továbbra is piszkálta a fantáziámat, így legutóbbi könyvtári ámokfutásom során mégiscsak elhoztam.

Közlemény

Hamarosan indul az Alapvető Hozzávalók Iskolájának
új tanfolyama

Lillian már kislány korában megszerette a főzést, olyannyira, hogy felnőttként saját éttermet nyitott, ahol séfként dolgozik. Minden hónap első hétfőjén tanfolyamot tart „Alapvető Hozzávalók Iskolája” címmel, amely során a résztvevőket bevezeti a sütés-főzés rejtelmeibe. Nem szokásos főzőtanfolyam ez, Lilian ahelyett, hogy recepteket diktálna, olyan feladatokat ad a résztvevőknek, amelyek során azok nemcsak a főzésben, de saját lelkük rejtelmeiben is elmerülhetnek. A könyv kezdetén épp új kurzus indul, amelyre nyolcan jelentkeznek. A csoport összetétele nem is lehetne változatosabb; találunk köztük kétbalkezes pincérlányt, idősödő házaspárt, fiatal belsőépítészt és kétgyermekes anyukát is.

A könyv valójában visszatekintések, emlékek összessége, minden tanfolyami estét más-más résztvevő szemszögéből ismerhetünk meg, és betekintést nyerünk az illető múltjába is. A sorsok, életutak, és az ok, amiért részt vesznek a tanfolyamon, mindannyiuknál más. Mindegyikük visszaemlékezét érdeklődve olvastam, hiszen ahhoz képest, hogy egy-egy szereplőre csak 20-40 oldal jut a könyvben, rendkívül érdekes élettörténeteket ismerhetünk meg. A sorsok legtöbbször szomorúak, mindegyiküknél akadnak megoldandó problémák, megválaszolatlan kérdések vagy elfojtott érzések, amelyek feldolgozásában a tanfolyam – bár nem ez volt az elsődleges cél – végül mégis segítséget nyújt.
– De, tudod, összességében úgy gondolom, néha jó nem tudni dolgokat.
– Miért?
– Azért, mert ha nem tudod a választ, akkor minden… lehetőséggé válik.
Az élmény, amit ettől a könyvtől kaptam, egyszerűen csodálatos volt! Szívmelengető és keserédes történetek, illatos fűszerek, különleges receptek és ínycsiklandó ételek elevenedtek meg előttem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni ezt a könyvet. Amit külön kiemelnék, azok az írónő gyönyörű és magával ragadó hasonlatai, amelyek szerencsére hemzsegnek a könyvben.

Ezek voltak a kedvenceim, hát nem imádnivalóan szemléletesek?
„A nagy kék fazékban finoman fortyogott a víz, s benne a burgonyák nyájas megadással dülöngéltek ide-oda, mint egy túlzsúfolt busz utasai.”
„Mellette, szint elbújva a helyiség sarkában, egy fiatal férfi üldögélt, akinek mintha még az ingébe is belevasalták volna a szomorúságot.”
„A bank és a helyi mozi épületének fegyelmezett vonalai között az étterem szokatlan látványt nyújtott, egy maréknyi színkavalkádot s lágyan mozduló íveket. Mint valami kajla szerelmi viszony a máskülönben rendezett élet kellős közepén.”
A könyv legszebb külföldi borítói:


  
Kiadó: Pioneer Books Könyvkiadó
Kiadás éve: 2011
Eredeti címe: The School of Essential Ingredients (2009)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 276

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése