2014. június 29., vasárnap

Jennifer L. Armentrout: Obszidián (Luxen #1)

Vannak könyvek, amelyektől első pillantásra a hideg is kiráz, és eszem ágában sincs elolvasni őket. Ezen a kategórián belül viszont van pár könyv, ami ennek ellenére újra és újra felkelti a figyelmemet, és addig piszkálja a kíváncsiságomat, míg végül feladom az ellenállást, és elolvasom. Itt is ez történt: a regény címkéi között felfedeztem a fantasy, a földönkívüliek és az urban fantasy kifejezéseket, és ez így együtt elég volt ahhoz, hogy elzárkózzam tőle. Később időről időre visszaköszönt, és minden alkalommal kíváncsivá tett a könyv, de még mindig ódzkodtam tőle. Legutóbbi könyvtárlátogatásom során azonban a könyv mindkét része bent volt, gyorsan bele is olvastam. Nem kellett sok hozzá, már az első oldalon meggyőzött, így végül hazahoztam.

Édesapja halála után Katy és anyukája Nyugat-Virginiába, egy Isten háta mögötti kisvárosba költözik.Katy számára ez rosszabb, mint egy rémálom, hiszen sosem volt híres arról, hogy könnyen barátkozna, sokkal jobban szeretett elvegyülni és a háttérben maradni. Most viszont ő lesz az új lány, ami egyet jelent azzal, hogy mindenki jól megnézi majd magának. Azt azonban még nem sejti, hogy a legnagyobb gondot szomszédja, a bunkó (és jóképű), beképzelt (és gyönyörű), tenyérbe mászó (és szexi) Daemon Black jelenti majd.
"Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága."
Daemon ugyanis titkot őriz: természetfeletti képességekkel rendelkezik, és bármit megtenne azért, hogy ez ne derüljön ki. Azonban egy véletlen folytán nyomot hagy Katy-n, aki innentől kezdve veszélyt jelent mindannyiuk számára, és egyetlen lehetősége az életbenmaradásra az, ha közel marad Daemonhoz... nagyon közel.

A főszereplő Katy minden eddiginél közelebb került hozzám, ugyanis nemcsak imád olvasni, de könyvesblogot is vezet. Sosem találkoztam még ilyen karakterrel könyvben, és nagyon tetszett, hogy a „könyvmoly” ebben az esetben nem negatív jelző volt, és nem unalmas emberek szinonímájaként szerepelt. Katy vidám és szórakoztató jelenség, a karaktere pedig nagyon illett ehhez a regényhez.
– Akkora seggfej vagy! Mondta már neked valaki?Őszinte, jókedvű mosolyt villantott rám.– Ó, cica, életem minden áldott napján.
A kezdeti ellenérzéseim után most már örülök, hogy elolvastam, mert nagyon szerettem ezt a regényt. Szerencsére sem a fantasy, sem a földönkívüli szál nem túl meghatározó, illetve nem túl elrugaszkodott, így nagyon tudtam élvezni. Izgalmas, romantikus regény, és az írónő tökéletesen hihető világot teremtett meg. A titka abban rejlik, hogy egyszerűen az általunk is ismert, hétköznapi világba csöppentett bele némi fantasy-t, ezt fűszerezte jó sok romantikával, és ezzel az eleggyel teljesen levett a lábamról. Igazi misztikus, helyenként komor hangulatú, de összességében üdítő és szórakoztató regény ez, csak ajánlani tudom. Ha hozzám hasonlóan földhözragadt vagy, ne is vedd figyelembe a fantasy címkét, nem fogod megbánni, ha elolvasod a könyvet!

Érdekesség: a könyv borítóján a Daemon Black-et a magyar származású Pepe Toth személyesíti meg.

Ízelítő a külföldi borítókból:


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013
Eredeti címe: Obsidian (2011)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 424

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése