Miután a Csillagainkban a hiba kapcsán új kedvenc könyvet avattam, egyértelmű volt, hogy a könyvből készült filmet sem hagyhatom ki. A férjemet nem csigázta fel a téma, így más mozipartner után akartam nézni, de ez végül nem történt meg, mert egyik nap kiderült, hogy szerdán 16:00-kor végzek a munkahelyemen, a fogorvoshoz viszont csak 19:30-ra kaptam időpontot, így végül úgy döntöttem, a közte lévő időt egy magányos mozizással kötöm össze. Utoljára A gyűrűk ura első részét néztem egyedül a moziban, mert az akkori barátaim/barátnőim nem igazán lelkesedtek a filmért.
Kicsit féltem attól, hogy a film nem tudja majd maradéktalanul visszaadni a könyv hangulatát, de azt kell mondanom, hogy összességében egy nagyon jó adaptációhoz volt szerencsém. Hazel szerepét Shailene Woodley játssza, akit A beavatott filmváltozatából már ismerhetünk. Nekem ebben a szerepben vált szimpatikussá, A beavatott-ban nem szerettem túlzottan. Augustus karakterét Ansel Elgort keltette életre, aki nagy örömömre egy teljesen hétköznapi fiúnak látszik, az alkotók szerencsére nem valami kockahasú félistenre bízták ezt a szerepet.
Számomra a legnagyobb meglepetést Laura Dern jelentette, aki Hazel anyukáját játszotta. Az, hogy minden apróság miatt a normálisnál egy csöppet jobban lelkesedett, csak még szívszorítóbbá tette a történetet. Minden pillanatban látszott rajta, hogy a mosoly mögött mély fájdalom lakik. A Willem Dafoe által alakított Peter Van Houten még a könyvnél is undokabb karakter lett, persze pont ez tette hitelessé.
Maga a film cselekménye egész jól követte a könyvet, bár számomra kedves momentumok kimaradtak belőle (pl. a hinta eladása). Értem, hogy valahol meg kellett húzni a határt, mert már így is 125 percesre nyúlt a film, de azt kicsit furcsállottam, hogy Augustus előző barátnője szóba sem került, holott a könyvben többször is megemlítették, és Hazelt is eléggé foglalkoztatta. Két kedvenc jelenetem a repülőgépes felszállás és Anne Frank háza volt, előbbin nevetni, utóbbin sírni lehet.
Ha nem olvastam volna a könyvet, lehet, hogy nem hatott volna meg ennyire, így viszont két jelenetnél is kicsordult pár könnycsepp. Magát a könyv fanyar humorát is sikerült visszaadni, sokszor futott végig nevetés a termen. A nézők között - bár nem voltunk túl sokan - mindössze egyetlen férfi ült, akit valószínűleg a barátnője vonszolt be a moziba, de azért remélem, élvezte a filmet. :)
Könyvmolyként azt mondom, a film csak a könyvvel együtt teljes, úgyhogy ha szeretnéd megnézni, előtte olvasd el a könyvet! Ha mégsem teszed, a film után úgyis rohansz majd a könyvesboltba! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése