A történetről röviden
Justine Meade élete nem csupa vidámság. Miután mostohaanyja elüldözte, saját családja pedig szétesett, senkije nem maradt, csak kutyája, Mack. Amikor Justin megtudja, hogy édesapja haldoklik, úgy dönt, visszatér régi otthonába, hogy elbúcsúzhasson tőle, ám ekkor még nem is sejti, hogy a hosszú út során Macknek nyoma vész. Justin elkeseredetten keresi kutyáját, de nincs sok reménye.
Ed és Alice Parmalee lányuk hét évvel ezelőtti halála óta önmaguk árnyékaként élnek. Házasságukat sem a szerelem, inkább csak a megszokás tartja már össze. Egy szép napon befogadnak egy kóbor kutyát, és életükbe hamarosan visszatér a szeretet és a vidámság.
"A nevem Justine Meade, és életem negyvenhárom éve alatt csupán maroknyi ember volt, akit szerettem. Nem, ez túlzás. Kettő. Ketten voltak, akiket az ostobaságom és az önzésem miatt elveszítettem. Az egyik a fiam volt. A másik a kutyám."
Véleményem a könyvről
Állatbarát vagyok, de ritkán vagyok vevő az állatos történetekre. Erről a könyvről azonban csupa jó véleményt olvastam, így végül beadtam a derekam. Egyáltalán nem olyan volt, amilyenre számítottam, de ez nem azt jelenti, hogy rossz vagy jó irányban tért volna el tőle, egyszerűen csak teljesen más volt.
A könyvben pozitív és negatív karakterek egyaránt felbukkannak, a kép nagyon változatos, ráadásul egy-egy apró mozzanat miatt a negatív karakter is szerethetővé, és a pozitív karakter is utálatossá válhat. A Mack szemszögéből írt részeket különösen szerettem, örülök, hogy nem „beszélt” a kutya, de az érzései és gondolatai nagyon érdekesek voltak.
A pásztorkutya a génjeibe kódolt késztetés miatt egyfolytában azon dolgozott, hogy a körülötte lévő embereket összeterelje, és ezt sikeresen meg is tette. Mack egészen megváltoztatja a szereplők életét, miközben az olvasót is szórakoztatja. A történet véleményalkotásra is készteti az olvasót, olvasás közben el fogsz játszani a gondolattal, hogy kinél van Mack helye. Annál, aki kölyökkora óta nevelte, de gondatlansága miatt elveszítette, vagy annál, aki befogadta és most már mindennél jobban szereti őt? Kicsit olyan ez, mint egy örökbefogadás, ahol szintén minduntalan felbukkan a kérdés, hogy vajon az-e az igazi szülő, akinek a génjeit hordozza a gyerek, vagy az, aki gondozza és szereti őt?
Nem kiugró alkotás, valamiért mégis egyedi és emlékezetes könyv ez, örülök, hogy elolvastam. Kutyabarátoknak és a kedves történetek kedvelőinek szívből ajánlom a regényt.
Ízelítő a könyv külföldi borítóiból
Könyvajánló hasonló témában/stílusban
(beszámolóimat a képekre kattintva éred el)
A könyv adatai
Kiadás éve: 2012
Eredeti címe: The Dog Who Danced (2012)
Forrás: könyvtár
Oldalszám: 324
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése